Mindig csak nevek

Igazából sosem értettem, hogy miért kell megnehezíteni a blogírás elkezdését azzal, hogy rögtön az arcodba tolják a kérdést, hogy miről fog szólni a blogod... Mégis miről? Ha tudnám, valószínűleg nem kezdeném el írni.

Friss topikok

  • FleXoft: ;-) (2012.01.10. 15:30) Buli
  • COLT: A rambok azok jók, a kettő is jó, az idő megszépíti számomra. És nekem is hasonló leveleim voltak ... (2011.09.15. 16:05)
  • gabrocki: sajnos egyet kell értenem, de a cím így kissé irónikusan hangzik. (2011.07.13. 00:19) Istenem...
  • COLT: xd (2011.01.29. 18:11)
  • sed: @Miguel: ha nem váltál volna suhogós battaivá pár hét alatt, akkor erre most azt válaszolnám, hogy... (2010.01.15. 02:39)

Címkék

ajánló (22) anyád (24) arnold (3) atom (4) balaton (4) bkv (6) bog (9) corvintető (2) dna (2) dohányzás (2) eb (1) fallout (2) fegyver (5) foci (2) gyerek (3) index (5) játék (17) jelcin (1) jézus (3) kaja (4) kaka (4) közlekedés (8) mac (1) meló (5) motoros (1) net (4) orosz (1) pc guru (4) reggel (5) sorozat (3) sport (3) stream of consciousness (10) szilveszter (1) szülinap (7) temetés (4) towel day (1) tréfás tanyasi tények (34) tv (2) virginia (1) wii (4) xbox (1) Címkefelhő

HTML

HTML

2008.10.13. 12:54 | Miguel | 3 komment

Kábé hat éves koromban kaptam egy Transformer robotot karácsonyra. Nagy volt, mármint nem csak az akkori kezemhez képest, hanem tényleg volt benne anyag - hiába, akkor még nem műanyagból készítettek mindent (vagy legalábbis sok fémet tettek bele). A lényeg, hogy imádtam, és mivel drága játék volt, el akartam vele büszkélkedni a suliban is (szóval lehet, hogy akár hét éves voltam). A lényeg, hogy annak ellenére, hogy apu megtiltotta, én bevittem magammal.

oké-oké, tudom

El is lopták. Akkor valamiért egy cigány srácot gyanúsított mindenki, aki megfelelt minden szempontból: nagydarab volt, féltünk tőle (mert nagydarab volt), nem volt napközis (vagyis leléphetett a szajréval), és hát, na, cigány is volt. Emlékszem, az osztályfőnökkel elmentünk a srác családjához, és ugyan nem mentem be, de alaposan kikérdezték szerencsétlent, és hát a szülei nem küldték el azonnal a tanárt, szóval gondolom már régebben is történt ilyesmi (gondolom ha nagydarab lettem volna kiskoromban, több matchboxom marad, ugye).

Persze nem nála volt, mert nem ő lopta el. Ha jól emlékszem, apu nem is azért cseszett le, mert elvesztettem az amúgy bazi drága robotot, amit a dollárboltban vett nekem, hanem mert voltam olyan hülye, hogy csak azért meggyanúsítottam valakit, mert cigány (és most ugrik be, hogy épp akkor költözek át Romániából - na igen, ez már akkoriban sem volt jó kombó). A robot nem lett meg, és talán már nem is lesz soha, ez az egész minimum húsz éve történt.

Aztán mostanában gondolkoztam egy kicsit a dolgon. Emlékszem, hogy az az osztálytársam mondta, hogy ő látta, ki ólálkodott a táskám körül, aki nem jött velünk ebédelni, és aki másnap már nem a mi osztályunkba járt, mert elköltöztek Győrbe.

Ezt a srácot megtaláltam iwiwen, úgy egy éve. Azóta tervezem, hogy megkérdem tőle, hogy ugye most már tökmindegy, nem mondja-e el, hogy mi is történt valójában. Mert ha ő volt, akkor talán visszakapnám életem egyik legjobb játékát.

Márpedig ha jövőre tényleg lesz egy plusz gyerek itthon, akkor szerezhetnék nála néhány jó pontot.

2008.09.14. 20:45 | Miguel | Szólj hozzá!

Nna. Majdnem pontosan egy hétig nem volt se tévé, se internet, xbox is csak a Scene it? meg a Rock Band miatt, Boggal megnéztük Kinizsi várát, amit eddig csak a törikönyvben láttam, no meg a szigligeti romot is, amit meg úgy húsz éven keresztül minden évben a Balaton túloldaláról - közelebbről azért jóval szemrevalóbb mindkettő. Persze egy bizonyos magasság felett elkezdtem remegni, ami csak fokozódott, mikor Bog kiült a párkányra, aztán kicsit meghaltam, mikor a nagyvázsonyi vár egyik karbantartója kitűzte a zászlót három méterrel feljebb.

Volt még postamúzeum (ahová mindenki menjen el, 5 perc, de csupa-csupa tudomány) meg apátság is Tihanyban (a vallásos rész felejthető, a töris rész marha érdekes). Keszthelyi kastély, kicsit drága, de azért megéri, a könyvtár hihetetlen, a központi falépcső pláne - kár, hogy a kis papucsban, amit a bejáratnál adnak, sem szabad rálépni. A kocsimúzeum is érdekes, például a kitömött róka az egyik vadászszekér hátuljában.

Igazából még ezernyi érdekes dolog volt, például végre annyit olvastam és annyit feküdtem Bog ölében, amennyit akartam, meg jártunk vendéglőbe is, meg strandra, meg volt bezárt csúszdapark is - remek hét volt, olcsón, nyugisan.

Közben meg zajlik az élet, át- és kialakulóban vannak mindenféle dolgok, kis szerencsével egész érdekes dolgokat is hozhat a jövő.

Címkék: ajánló balaton bog

2008.07.30. 21:12 | Miguel | Szólj hozzá!

Az ember nem tökéletes. Ma reggel mentem lefelé már a fene tudja hanyadszor a Keleti aluljáróba vezető lépcsőn, és derült égből villámcsapás: kibicsaklott a bokám. Pillanatnyilag másfél asztalitenisz-labda méretű a jobb lábam ezen alkatrésze, és fáj is, no meg lépni sem igazán a megszokott kecsességgel lépek.

Jellemző, hogy sikerült saját magamat felidegesíteni egy mondattal:

"Lassan 28 éve járok, és még mindig nem megy tökéletesen."

Hát de nem?

Címkék: reggel anyád

Gyíkká változni és elmúlni

2008.07.21. 01:27 | Miguel | Szólj hozzá!

Nem írtam, és nem azért, mert nem volt miről, hanem mert nem tudtam, hogy hogy. Például írhattam volna arról, hogy milyen itthon, de így hirtelen semmi olyan nem jutott eszembe, ami igazán a blogba kerülhetne. Aztán volt a melegfelvonulás, ami miatt egyrészt mindenki írt, másrészt meg elszomorítóan nagyon találó volt a "hogy érzem magam itthon" kérdéskörben, így inkább nem írtam arról sem. Nem azért, mert nem lett volna mit, hanem azért, mert nem vitt volna előre. Nem tudtam volna megfogalmazni, hogy miért ostobaság melegeket dobálni az Andrássy út széléről - mármint azon a durva szimbolikán túl, hogy az út széléről dobálni az úton haladókat, ugye.

Szóval valamelyik nap a munkatársaim meglepődve vették észre, hogy a Smalltown boy klipje nem arról szól, hogy egy srác úszó akar lenni, de nem fogadják be, sőt, megverik, ezért ő elköltözik a városból, hanem arról, hogy a srác meleg, és egy úszó barátja akar lenni, ezért megverik, és elköltözik a városból. Kicsit később kiderült, hogy a munkatársaim fiatalkori zenei élményeit túlnyomó részt meleg zenészek művei jelentették, és ez nem meglepő, így van ezzel mindenki, aki a nyolcvanas évek szintipopján szocializálódott.

És ez az, ami jól mutatja, micsoda veszélyt is jelentenek a melegek a társadalomra. Rajtuk nőttünk fel, és több lett a saját neméhez vonzódó ember? Nem. Újra megtanultuk megdobálni azt, amit nem értünk? Igen. Ezt a melegektől tanultuk? Nem.

Kéne néhány boszorkány megint, állítólag azok jól égnek.

 

Címkék: anyád

Oda s vissza

2008.06.25. 12:48 | Miguel | 5 komment

Ha hinnék bizonyos összeesküvés-elméletekben, akkor most megbizonyosodtam volna: a világ reptereit egy gonosz erő fogja össze, és Budapest az utolsó reménység: sehol másutt nincs ugyanis ingyenes wifi, szóval ezt most megint megírom, aztán valahogy majd feljut a blogra is.

Az utazás valami félelmetesen szar volt, nem is a körülmények változtak meg, inkább csak a tudat, hogy már majdnem otthon lehetnék, csak még itt ez a nyamvadt óceán, meg valami Európának a fele. Kicsit fáradt vagyok, így elgondolkoztam, hogy vajon hányan értenék azt a célzást, hogy 50 cent...

Persze ezt az utat sem úsztam meg kaland nélkül: San Joséban a becsekkolásnál a fickó közölte, hogy minden rendben, csak kicsit várjak, mert keresnie kell egy önkéntest, aki helyett elutazhatok. Tudom, túlfoglalás, tudom, előfordul, de abban a pillanatban az agyér- és a sírógörcs kerülgetett felváltva: idejöttem, dolgoztam, az elbaszott óceánt se láttam

na jó, de - repülőről mindkettőt


szóval most már haza akarok menni, minden egyéb vargabetű és ciráda nélkül. Szerencsére hamar lett balek, aki valószínűleg nem járt rosszul, de ez engem nem érdekel. Aztán még a cipőnket még le kellett venni a biztonsági vizsgálatnál...

Kicsit jellemző ez az utazásos hajcihő az egész Costa Rica túrára: mindenki azt hiszi, hogy ehh, ez a Miguel, ez aztán a sahár, ez mindig tudja, hol a törölközője, közben meg egy nagy túróst. Az elmúlt hat napban úgy 10 órás átlagot sikerült kihozni melóban, összeraktunk egy teljes rendszert úgy, hogy közben ha valaki az irodában elindított +1 légkondit/mikrót/hajsütővasat, akkor az lecsapta a biztosítékot, és hát nanááá, hogy azt a kört, amin a gépteremnek kinevezett kis lyuk is volt - a fájlkiszolgálóknak nem is tett jót ez a fajta váltóáram. Ennek ellenére összeraktuk, felinstalláltuk, bekonfiguráltuk, összedrótoztuk, leteszteltük, és ami a leghihetetlenebb: le is dokumentáltuk az egész melót, szóval ebből a szempontból sikeres volt az utazás, de minden egyéb szempont alapján egy katasztrófa. Ennek ellenére van pár tapasztalat, ami érdekes lehet:

- Costa Ricában szerintem nincsen vonat, azért van annyi kamion, és az előző tagmondatban az "annyi" szócska helyére most képzeljünk tényleg bazi nagy mennyiségű kamiont. Mint égen a csillag, mint mezőn a fűszál, mint szarban a kukorica - sok.

- Az amerikai (főleg az észak-amerikai kontinens középső részét elfoglaló ország) túristái nagyon dagadtak. Amúgy nem hiszek abban, hogy ők bármennyivel is butábbak az átlagos európainál csak azért, mert fingjuk sincs, mi Lettország fővárosa, viszont az tény, hogy egyik este láttam 3000 kilónyi Egyesült Államokat, hat tekintélyes méretű tagállamra bontva. Atyaég.

- Costa Ricában mindenki kedves, mindenki mosolyog. Még mikor a bőröndöm miatt telefonálgattam, akkor is hallottam a kedvességet a vonal túloldaláról, és úgy általában a hat nap alatt egyetlen egyszer sem volt az, hogy nna, ezt a hülyét. Bezzeg most a gépen egy csaj simán nekiállt kisöpörni a zoknidarabokat a lábujjai közül, hát könyörgöm, fujj.

- Ha valaki a nyájas olvasók közül eljut Costa Ricába, akkor semmi esetre se gondolkozzon el azon, hogy majd "megnézi a városokat". Én voltam San José "belvárosában", egy lepukkant lepratelep az egész, kábé annyira látványos, mint mondjuk Érd. Van talán két templom, no meg a nemzeti színház, de amúgy csak a nagy semmi és nem túlságosan rokonszenves emberek. Jah, a másik, hogy senki se pattanjon be "csak úgy" egy taxiba: mi kifogtunk egyet, aminek konkrétan nem volt lengéscsillapítója.

Hát, nagy vonalakban ennyi lett volna a nagy közép-amerikai túra. Most azért nem sajnálom majd, ha három hónapig nem látok repülőt.

Címkék: közlekedés costa rica

Haza

2008.06.20. 20:27 | Miguel | 1 komment

Lassan indulunk enni, vásárolni, aztán haza - már meglehetősen elegem van az ittlétből, mármint nincs bajom a hellyel, sőt, a munka is sikerült, de már túl akarok lenni a 17 órás repülésen, a szenvedésen, a repülőn elénk kerülő, síró gyerekeken, a szar filmeken, a közepesen szar kaján - meg úgy általában ezen a kontinensen, és haza akarok jutni az én kis tengerpart nélküli országomba, annak is a koszos és büdös fővárosába, hogy a lakásba érve ledobjam magamról a bőröndöket

amik remélem most velem egy ritmusban teszik meg az utat

és leheveredjek a saját ülőgarnitúrámra. Mondanám, hogy "és hogy végre lássam Bogot", de sajnos ő bokros teendői okán

BOOOOLDOG SZÜLINAPOT BOGÁÁÁÁÁÁÁÁRKA! :)

nem lesz jelen az érkezésemkor, csak egy nappal később jön haza.

A repülőn igyekszem majd összefoglalni az élményeket / tanulságokat, és Amszterdamban talán már fel is tudom majd tölteni. Csekk bekk.

Címkék: szülinap közlekedés bog costa rica

Foci eb? Bah...

2008.06.19. 06:58 | Miguel | 2 komment

Miután ma az ebédet leszámítva egész nap egy 7 négyzetméteres irodában ültünk, jó ötletnek tűnt elmenni egy közeli kocsmába, és megnézni az Brazília-Argentína világbajnoki selejtezőt. Érdekes volt egy asztalnál ülni egy magyarral, aki évekig élt az Egyesült Államokban, egy angollal, aki már évek óta az Egyesült Államokban él, és Falkland miatt utálja az Argentínokat, egy mexikóival, aki valójában bolíviai, de mindig a braziloknak szurkol, és végül egy helybélivel, aki imááádja elmagyarázni, hogy mi a különbség a taco és a burrito között, hogy mit is jelent a pico de gallio, hogy milyen sajt is van a babkrémen, hogy mi a különbség a helyi nemzeti kajának számító rizses feketebab és a Panamában nemzeti kajának számító rizses feketebab között. Rengeteg érdekes sztorit hallottam ma, például azt, hogy Costa Ricában az újonnan épített irodáknak nincs szokványos értelemben vett címe, ehelyett egy sokkal kézenfekvőbb megoldást választanak a derék ticók: annak az épületnek például, ahol most mi vagyunk, úgy kell levelet küldeni, hogy San José, Park Gate, 400 m from the mall (négyszáz méterre a plázától). Az éppen most készülő gyárnak

nocsak, hazudtam, reggel gyárlátogatáson voltunk, no, el is mesélem rögvest

pedig olyasmi, hogy a régi kamionjavító után, vagy valami ehhez nagyon hasonló.

Szóval a gyár. Hatalmas. Maga az épület úgy százhússzor száz méteres, belmagasságra pedig minimum egy huszast tippelnék, meg is egyeztünk, hogy ez nem csak egyszerűen big, hanem fuckin' huge. Érdekes volt, hogy az első

és második és harmadik

blikkre nagy jóindulattal is leginkább szerkezetfélkésznek mondható építmény tíz napon belül el kell, hogy készüljön - legalábbis Mark, az amcsi-angol szerint, aki amúgy az egész cr-i helyzetért felelős, és régen valami világméretű arc volt, mostanra már csak amerikaméretű arc. Ehhez képest meglepően közvetlen, és már másodszorra fizette a kis csapat vacsoráját - tegnap egy közepesen puccos étteremben sztéket zabáltunk, én például boros-gombásat; ma pedig a már említett meccsnézés közben elfogyasztott kajákat állta - én a csirkefajitas mellett tettem le a voksomat, és bizony kerekre zabáltam magam. Kicsit mustáros, kicsit édes, meglehetősen fűszeres, pont jól átsült húst kaptam mindenféle csíkokra vágott zöldséggel összekeverve, tortilla és a pico de gallionak nevezett, paradicsomos, paprikás, hagymás, csípős szószos, ecetes finomság kíséretében.

A meccs amúgy 0-0 lett, bár ez gondolom legalább annyira érdekel bárkit is, mint engem.

Címkék: foci kaja costa rica

2008.06.18. 17:53 | Miguel | 1 komment

Ismét van bőröndöm. Milyen kár, hogy két nap múlva megyek haza....

Címkék: costa rica

2441-4247

2008.06.18. 06:54 | Miguel | Szólj hozzá!

Azért van abban valami tragikus, hogy kívülről tudom a Juan Santamaria reptér csomagreklamációs telefonszámát. A másik egyébként 2441-8362. Igen, a csomagom még mindig nincs itt, pedig tegnap azt mondta a telefonban a hang, hogy ma délben, aztán délben azt, hogy fél ötkor, fél ötkor azt, hogy hétkor, hétkor pedig adtak egy telefonszámot, hogy az a központ - no, ott a világon semmit nem tudtak, még azt sem, hogy egyáltalán van valami gebasz a cuccaimmal.

Ma egyébként egész nap dolgoztam, mármint reggel nyolctól este hétig, szóval azért nem akkora főnyeremény ez az utazás, főleg nem ezzel a kis bőrönd-mizériával... Beszélgettük is a srácokkal, hogy nem veszünk olyan képeslapot, amin Costa Rica szépségei vannak, mert a környező hegyeket

amik amúgy olyan két-háromezer méter körüliek

leszámítva semmit nem látunk az egészből. Ellenben ma voltunk kajálni egy olyan helyen, ahova jellemzően a helyiek járnak, és kérem marha finomat ettem, meg disznót is, egy nagy banánlevélen szolgálták fel az egészet, volt még benne hagyma, paprika, izé meg bigyó - sajnos a kaja nevénél csak az összetevőit jegyzem meg nehezebben. Volt mellé valami szósz is, mármint paradicsom, hagyma, csili, miegymás. A hús maga fűszeres volt és grillezett, fantasztikusan ment a kukoricalisztből készült kis lapos hogyishívjákhoz, amibe a tacót csomagolják, és a végén az egészet megkoronázta a markáns izű sajttal megszórt babpürébe

de nem ám japán szar babpüré, amit a pesti szusizókban töltenek a nyúl alakú "sütikbe"

mártogatott tortilla. Mindehhez egy jeges tea, amit ott helyben készítenek, teaíze van, és jegesjéghideg.

Általában nem kávézom, viszont itt minden étkezésnél iszom egyet, mert valami egészen fantasztikus íze van. Mario, a helyi srác elmondta, hogy az igazán finom Costa Rica-i kávé 1300 és 1500 méter magasan, a hegyek oldalán terem, mert ezek a kávészemek kemények maradnak, így a pörkölőbe kerülve nem szottyadnak és égnek meg, hanem szimplán megpirulnak. Hatása nem nagyon van, mármint nem leszek kevésbé álmos, de kulináris élménynek nagyon megfelel.

Közben kiderült, hogy talán mégiscsak van bőröndöm, holnap reggel hatkor küldik ide a reptérről. Tökéletesen bizalmatlan vagyok már, de azért nem lenne rossz, ha szorítana mindenki értem meg a csomagomért. Még az is lehet, hogy keresztet vetek - végülis repülőgép-szerencsétlenség ellen bejött...

Címkék: costa rica

San José, Costa Rica

2008.06.16. 23:50 | Miguel | 3 komment

Panama és San José között semmi sem történt, kaptunk valami tipikus latin-amerikai kaját, fura kenyér, benne csirke meg sajt meg talán uborka, és mivel összesen csak két-háromszáz kilométert repültünk, mire elértük az utazómagasságot, már kezdhettünk is leszállni. Meg is kérdeztem a mellettem ülő mexikói csávót, hogy már ott is vagyunk - mire ő szertartásosan becsukta a világ legnagyobb közgazdaság tankönyvét, keresztet vetett, rám nézett, és azt mondta: We are there when we landed already.

A keresztvetés már felszállásnál is feltűnt, az első embert hülyének néztem, a tizediknél kezdtem kicsit hajlani a dologra, végülis ártani nem árt. Aztán végül az ateista felem nyert, viszont irígylésre méltó volt az a nyugalom, amivel ezek az emberek hátradőltek a babonás kis hülyeségük után - ők megtettek mindent, innentől Istené a felelősség.

Mikor ideértünk, kiderült, hogy a) valahol útközben elhagyták a csomagomat b) nem bírom wc nélkül 13 óránál tovább. A csomagom elméletileg holnap jön, a b pontot meg még a reptéren elintéztem. 12 amerikai dollárért vettem magamnak egy alsógatyát,

blanco, mondta a costa ricai eladó, de kiderült, hogy csak majdnem blanco, mert van rajta egy hímzett sárkánygyík. Spectacular, vagy hogy mondják errefelé

egy zoknit, meg egy pólót,

utóbbin egy bazinagy "Beware Pirates!" felirat - gondoltam remekül illik a gyíkos alsógatyámhoz. Marioval, a helyi ájtís gyerekkel szénné röhögtük magunkat, persze ő könnyen röhög, nem az ő bőröndjének kélt lába valahol a két kontinens között...

aminél kicsit elgondolkoztam, hogy a G/EG az mi a tököm lehet méret esetében, de már tudom: Grande/ExtraGrande. Az eladógyerek úgy nézett rám, mikor megkérdeztem, mint aki a marsról jött. Mario első ötlete az volt, hogy a két méretből az utóbbi a péniszméret, a nők melltartójának analógiájára.

Jelenleg nem esik az eső, csak bazi felhők vannak, meg olyan páratartalom, hogy akár eshetne is.

Voltunk kajálni egy közeli bevásárlóközpontban, és bár erős volt a kísértés, hogy burger kingben egyek, végül valami helyi specialitást választottam: bolognai-szerű húsos mártás, pirított krumpligolyók, meg valami cukrozott banánra megtévesztően hasonlító cucc - összességében finom volt, és a hozzá ivott helyi gyümölcslé

háromszor kérdeztem meg, miből van, és háromszor voltam képtelen megjegyezni

sem volt rossz, kicsit a vízízű ananászleves baracklére hajazott, de amúgy tökéletesen elviselhető.

Az emberek érdekesek, mindenki kedves, mindenki mosolyog,

bár a cég parkolóőre egy akkora pump-actionös sörétessel jött elénk, hogy magam is elképedtem, pedig amúgy a fegyverek nagy kedvelője vagyok

a fickók nagyobbik része nálam alacsonyabb, közepes testalkatú, barna bőrű, kedves arcú, hátrazselézett hajú - de komolyan, itt mindenkinek egyforma a haja: homlokban erősen kopaszodó, mélyfekete, hátranyalt. A nők alapvetően két részre oszthatók: alacsony, tömzsi illetve magasabb, vékonyabb. Kinézetre picit hasonlítanak a keleti nőkre olyan szempontból, hogy 99 százalékuk csúnya (illetve nem túl megnyerő), a maradék viszont kifejezetten szép.

Az autók is érdekesek: a kilenc tizedük Toyota vagy egyéb japán kocsi, a kamionok viszont a tipikus bazi amcsi csőrösök, gyönyörű egytől egyig mind.

Majd csinálok képeket.

Közben mégiscsak esett - amikor nálunk mindenki fejvesztve menekül az évtized zivatara elől, itt csak blazírt képpel kinyitják az esernyőjüket, és mennek tovább. Mit izguljanak, az év tizenkét hónapjából tizenegyben esik, minden délután.

Címkék: közlekedés kaja anyád costa rica

Amszterdam - Panama

2008.06.16. 19:34 | Miguel | 4 komment

The following takes place during the flight from Amsterdam to Panama City.

Kábé félutún járunk, eddig volt egy közepesen jó kaja,

azért közepesen, mert a két lehetőség közül, úgymint nyugati csirke és keleti marha, csak az egyik volt finom

bár magam sem gondoltam volna, hogy egyszer örömmel eszek meg olyasmit, amiben párolt zöldbab van - hogy a többit, amit nem ismertem fel, már ne is említsük.

Már kapisgálom, hogy mi értelme volt a Mythbusters "Képes-e vákumba szorulni a segged a repülő vécéjében" epizódjának, ugyanis eddig nem engedtem a természet hívó szavának magasabban, mint egy átlagos tízemeletes legfelső szintje. Aki esetleg nem tudná, a magaslati klotyók vákummal működnek, magyarán belemegy, aminek bele kell, aztán megnyomsz egy gombot, és huss

de szó szerint

minden eltűnik. Elsőre ijesztő élmény, nem is bírtam megállni, hogy ne nyomjam meg rögvest mégegyszer. Egy perc múltán kiderült, hogy a vákumos mennyországba kerültem - a mosdó is így működik, szóval most nem csak belehugyoztam az Atlanti-óceánba, de még a kezemet is belemostam.

Mennek itt mindenféle filmek, például Mathhew Mekkánöhível a Fools' Gold, amit speciel nem néztem, de bármikor felpillantottam a PSP-ből a monitorra, mindig csak azt láttam, hogy ugyanaz a három szereplő beszélget. Ja, az említett színésznek tényleg nevetségesen rövid a keze.

Az első osztállyal, vagyis a business classal kapcsolatban arra jutottam, hogy kevés erősebb szimbólum van a világon, mint az az első- és túristaosztályt elválasztó függöny. Persze, a túloldal mindig zöldebb, de ránézel, és mintha betonfal lenne - pedig egy sima, kék szövetlepedő. Na mindegy, valószínűleg teljesen másképp gondolkodom majd, ha legközelebb már ott utazunk.

Amúgy tiszta intercity az egész utazás, két sorral előttünk egy csecsemő, kettővel mögöttünk egy páréves bömböl időnként - szerencsére azért a gép zaja nagyrészt elnyomja.

picsába, most kezdett rá a csecsemő

A legeslegfurább az egészben az, hogy otthon este nyolc felé jár az idő, viszont itt hét ágra süt a nap - persze ez 10800 méteren nem olyan nagy csoda - szóval a lényeg, hogy tökéletesen elvesztettem az időérzékemet. Egyáltalán nem érzem magam fáradtnak, vagy úgy egyáltalán semmit abból, hogy hé, este nyolc van - remélem ez kitart majd hajnali négyig, míg odaérünk San Joséba.

Címkék: costa rica

Budapest-Amszterdam

2008.06.15. 09:01 | Miguel | Szólj hozzá!

9:25-kor indul a gép, pillanatnyilag itt ülünk, és várunk. Persze a becsekkolásnál kiderült, hogy Costa Rica még nem oly fejlett, hogy papírjegyek nélkül is működhessenek, így mi, civilizált népek most izgulhatunk. Kicsit fura, hogy a világ egyik fele bevezet egy rendszert, amit a másik fele nem, de persze ez nem meglepő, tekintve, hogy jelenleg úgy képzelem el a Panama - Costa Rica szakaszt, hogy csirkékkel és birkákkal utazunk majd együtt.

Címkék: costa rica

A király új kocsija

2008.05.17. 20:24 | Miguel | 3 komment

Igazából én vagyok olyan hülye, hogy ne háborodjak fel olyan híreken, hogy újabb luxusautókat szerez be a kormány. Egy miniszter igenis járjon normális kocsin, a közjogi méltóságok meg pláne - nem hiszem, hogy az ilyenkor elköltött pár száz millión múlik az ország jövője (ha meg mégis, akkor réges-régen el van cseszve itt minden).

Viszont azért ezen a híren konkrétan beszartam. Ne legyen félreértés, egy polgármester is járjon normális kocsival, de a tévét, a könnyűfém felnit és a motoros napfénytetőt meg nem magyarázza nekem senki. Egyáltalán, minek neki napfénytető? Azon kihajolva üdvözli majd a népet?

Persze abból, hogy a "fantomfekete gyöngyház színét és Alcantara üléshuzatát - vagy azokkal egyenértékűeket" szintén felsorolják a közbeszerzési kiírásban, könnyen megfejthető, hogy az autó már megvan, csak le kell zsírozni, hogy az is jól járjon, aki haver akitől megveszik.

"Öreg vagyok már, szeretem a biztonságot és szeretem a kényelmet." Én meg fiatal vagyok, szeretem a biztonságot, és szeretném, ha a polgármester úr boldoggá tenne egy taliga fiatal majmot szájjal. Arra szívesebben költeném a fizetésem felét.

Címkék: index anyád

2008.05.17. 16:11 | Miguel | Szólj hozzá!

A netes fórumokban az a jó, hogy az ember néha viccen kívül kincset talál, például most én ezt:

"Olyan élet kifejlődése lehetetlen, ami magas dózisú sugárzást bír ki, ugyanis a sugárzás az a kémiai kötéseket bontja. Márpedig a kémiai kötések a világmindenség minden részén ugyanazon szabályok szerint alakulnak ki, bomlanak fel, és a kötőerők is ugyanakkorák. Tehát ha valahol nagyobb mértékű a sugárzás, ott nagyobb mértékben bomlasztják fel a kémiai kötéseket, amik lényegében egy sziklát, vagy valami folyadékot nem zavarnak, ellenben egy élő organizmus nem tudna megbírkózni a számára fontos molekulák folyamatos, nagy mértkékű lebomlásával. És felépülhetnek akármiből, az mit sem változtat ezen.

Az meg, hogy egy idegen lény lépésnyomai sugároznak, műszerrel mérhetően az hülyeség. Radioaktív sugárzástól meg nem fog semmi radioaktívan sugározni, csak egy nagyon pici mértékben növekedhet meg az amúgy is fennálló sugárzása. Mert ugye az anyagok többségének vannak izotópjai, ezek közül sok bomlik, még akkor is, ha alacsony a felezési ideje. Pl ott van egy számunkra természetes elem,a kálium. A 40-es tömegszámú kálium mindenhol emgtalálható, még bennünk is, elbomlik radioaktív sugárzást kibocsájtva. A sugárzásból az alfa sugárzás esetleg létrehozhat néhány instabil atommagot, ami után elbomlik, de magának a sugárzásnak nem az atommagokban van a romboló hatása, hanem az atom körül keringő elektronfelhőben, mert bomlasztják a kémiai kötéseket. Elég egy kötést felszakítania egy fehérjében, és az rögtön kicsapódik a vérből, működésképtelen. Ez mindig, mindenkivel előfordul, de ehhez a szervezet hozzászokott, ezt ki tudja küszöbölni. De pl Csernobilban olyan magas a folyamatos sugárzás, hogy az ilyen kötésbomlások megsokszorozódnak, amivel a szervezet már nem tud elbánni, ezért veszélyes a tartós sugárzás."

Szóval ha itt atomháború lenne, akkor a közkeletű tézis állításával ellentétben a csótányok is beszopnák. Már megérte bekapcsolni a gépet.

Címkék: atom fegyver fallout

Chasing Amy

2008.05.17. 10:25 | Miguel | 2 komment

[10:13] Bateman: gyere velem képregényfesztiválra
[10:13] Bateman: lesz occsóé kázmérod
[10:13] Miguel: és mennyi a beugró a fesztiválra?
[10:13] Bateman:
ingyen van, hé!
[10:13] Miguel: nocsak
[10:13] Bateman: gyeregyeregyeregyere
[10:13] Miguel: hol lesz, meg mikor?
[10:14] Bateman: ma van
[10:14] Bateman: és már megy
[10:14] Bateman: Gödör
[10:15] Miguel: megyek

Szóval most megyek képregényfesztiválra.

Címkék: net reggel tréfás tanyasi tények

2008.05.14. 23:55 | Miguel | Szólj hozzá!

Fura dolog ez a temetés. Néha elgondolkozom azon, hogy ha a halál mégsem csak szimplán arról szól, hogy az utolsó gondolat lekapcsolja maga után a villanyt, akkor vajon mi lesz a testtel. Mármint gondolom nem nagyon lesz rá szükség, de mégis, melyik a jobb? Elhamvasztani? Az talán túlságosan véglegesnek tűnik - oké, tudom, a halálnál kevesebb végleges dolog van, de akkor is. Persze ha simán egy fadobozba záratjuk magunkat, és hagyjuk, hogy a piszkos munkát elvégezzék a kukacok, nos, akkor sem vagyunk igazából előrébb. Mindenesetre fura, hogy azok a népek, akik valamivel közelebb voltak a természethez, mint mondjuk én, szóval hogy ők piramisokat építettek. Meg lovakat meg szolgálókat temettek a rokonok mellé - na jó, mondjuk a lovakkal és a szolgákkal szemben ez igazán nagy kitolás volt, de ez mindegy. A lényeg, hogy vajon mennyire jó ötlet eldobni azt, ami annyi ideig egész jól szolgált minket? Nem lehet, hogy ez is csak egy a végtelen pazarlási praktikákból, amiben mi emberek olyan jók vagyunk?
Persze hülyeség az egész. Az egyiptomiak bebalzsamoztak egy halom embert, és mire mentek vele? Hát igen, egy csomó kultúrát adtak nekünk, ott vannak ugye a már említett piramisok, no meg a filmek a járkáló hullákkal, múzeumok... De valahogy ez az egész akkor is olyan fura. Elmegyünk, búcsút veszünk valakitől, akivel fogalmunk sincs, hogy mi történt. Az egyetlen, amit tudunk, hogy nem látjuk már többé - ebben az életben.

Isten veled, Árpád. Sosem felejtem el, milyen jót buliztál az esküvőn.

Címkék: temetés stream of consciousness

2008.05.13. 08:45 | Miguel | 4 komment

No, vasárnap abszolváltam az első tizennégy órás munkanapot az új helyen is, viszont lehet örülni, mert immár Oracle10g van, az eddigi 9i helyett, és sosem gondoltam volna, de összejött minden elsőre. Este tíz óra körül azért kezdett elegem lenni mindenből, de akkor már pont a végén jártunk, illetve hát most járunk a végén, igaz, hogy ehhez meg reggel négyre kellett jönni.

Szépen lassan kezdenek fogyni az emberek az előző helyről is, de ez engem nem lep meg. Persze nem mindenki pénzügyi és / vagy önértékelési problémák miatt  lép le, de talán a fejéhez kap végre valaki, akinek ez a dolga. Viszont most, hogy munkaügyben megyek Costa Ricába, nem is tudom elmondani, mennyire szeretem az új helyemet. Igaziból valószínűleg semmit sem látok majd magából az országból, de ha egyszer már ott leszek cirka 100 km-re az Atlanti és a Csendes-óceántól egyszerre, dögöljek meg, ha nem csobbanok egyet mindkettőben valahogy.

Még akkor is, ha 14 fokos lesz a víz.

"Világ"

2008.04.25. 12:55 | Miguel | 2 komment

Hülyül a világ, ráadásul most, hogy van ez az internet nevű üvegfalú pöcegödör, marha látványosan teszi mindezt. Egyrészt most nemazér', de hogy lehet, hogy az embereknek az a cikk jön be, ahol a szerző olyanokkal dobálózik, hogy szuperistencsászárságos, meg cuppi, meg most nem jut eszembe több? Értem én, hogy saját stílus, de ez nem stílus, ez inkább olyan, mint amikor egy elefánt sztriptizel - ja, ja, a ruha lekerül, na de mi marad a végén?

A másik meg az iwiw üzenőfala. Néha persze ott is akadnak értelmes üzenetek, mint például süldő disznó eladó, meg kerekesszék kerestetik, de a falnak megyek már a sok ostobától, aki képes elhinni, hogy létezik olyan vírus, ami - és innentől idézet jön - "olimpiai lángot gyújt és elégeti a vincsesztered". Naná, bazmeg, sőt, ha menekülnél, elkapja a bokád a CD-tálcával.

Címkék: net

2008.04.22. 18:53 | Miguel | Szólj hozzá!

Nem nagyon akartam írni a BKV-sztrájkról, mert bár van véleményem, nehezen tudnám féktelen káromkodás nélkül világgá kürtölni azt, így inkább csak annyit, hogy én megértem, hogy ők nem keresnek jól, sőt, én azt is értem, hogy a vezetőség szar, no meg mélységesen felháborít, hogy a járműveket nem tudják normálisan karbantartani, és tulajdonképpen egy kicsit irígy is vagyok, hiszen a BKV dolgozói sztrájkolhatnak, én meg nem, de.

De ha már egyszer az Örsön másodpercre pontos óra mutatja minden egyes busz következő indulási idejét, akkor legyen már annyi a sofőrben, hogy nem szarik látványosan az egészre.

Persze velem van a baj. Amíg a menetrend csak egy papír, én is csak annak használom, ami: inkább afféle iránymutatás, mintsem szabály. 8-10 percenként jön a busz, hát néha lehet öt a nyolc, vagy tizenöt a tíz helyett - semmi baj, máshogy jár az óránk, késik a forgalom miatt. Gond nélkül lebeszéltem magam eleinte az idegeskedésről, aztán meg a várakozásról: három-négy megállónyi távolságra gondolkozás nélkül elindulok gyalog. Bezzeg ha kint van egy óra? Én barom, rögtön tudok mihez viszonyítani, hogyaszondja van még hátra hét, nem is, hat perc, akkor szépen itt megállok, mert ez most pontos lesz, hiszen innen indul, nem lehet hiba.

Hát, de lehet. És mikor végül megérkezik, akkor még van ereje poénkodni:

- Na mivan, emberek, nem férnek fel a buszra?

Címkék: bkv reggel anyád

2008.04.13. 09:20 | Miguel | Szólj hozzá!

Nem tudom, mi van a családdal, afféle pech- és rossztörténési sorozat vette kezdetét. Meghalt Árpád, a kicsit furcsa,

például gyűjtötte az újságokat - pontosabban külön lakást bérelt azért, hogy legyen hol tartania őket...

de amúgy végtelenül szerethető rokon, nagyapámnak a hüvelykujja bicsaklott ki egy szerencsétlen lépés következtében bekövetkező esés nyomán,

amire csak rásegített, hogy nagyanyám kölnivel fertőtlenítette az érintett területet, jajj

aztán valamelyik este a nagyobbik macskánk is kivetette magát az ablakon, kevésbé szuicid, mint inkább felfedező jelleggel. Durva, hogy nem csak túlélte, de igazán baja sem lett - biztos, ami biztos alapon azért hagytuk két napig egy állatkórházban nyaralni. Tegnap már azt hittük, hogy Kriszti nővéremmel tesómmal elmegyünk kicsit bulizni a Corvintetőre, de aztán mégsem, mert mint apu telefonjából kiderült, alkalmi partipartnerünk épp Vácon van, kórházban - mostanra minden rendben van vele, csak épp tegnap délután elvesztette az eszméletét, és epilepsziás tüneteket produkált - persze ha valaki délután akar reggelizni, akkor ez nem akkora csoda.

A kórházasdi pikantériája amúgy, hogy mivel nem volt hely a neurológián, a kedves váci orvosok a pszichiátriára vették volna fel Krisztit. Hihetetlen, hogy már a kórházban is észnél kell lenni, ha nem akarod, hogy fel/meg/átvágjanak...

Címkék: anyád corvintető

Sebességérzet

2008.04.03. 19:17 | Miguel | Szólj hozzá!

Hehe, egy telefon, és már ilyenem van, pont ugyanannyiért, mint eddig:













Arról már nem is beszélve, hogy alig egy éve ezt írtam. A netes dolog a lényeg, nem a többi.


Címkék: net

Alt + tab

2008.03.21. 16:12 | Miguel | 2 komment

No, hát, váltottam állást. Eljöttem a banktól,

ahol nem értettem, hogy lesz a pénz 

egy híres gumigyárba.

ahol meg nem gumit gyártanak - lehet, hogy velem van a baj?

Természetesen elsősorban pénzügyi okok vezérelték a nem is olyan hirtelen cselekménysort, ráadásul a végefelé kiderült, hogy a pénzügyi okok erősebbek, mint azt gondoltam volna (vagyis azt sejtettem, hogy én keresek a legkevesebbet, de azért bíztam abban, hogy csak kishitű vagyok - hát, nem voltam az). Persze sajnáltam otthagyni az MKB-t, mert jó arcokkal dolgoztam együtt - innen is üdvözlöm az érdeklődőbbjét -, de hogy meglehetősen demagóg és arcpirítóan közhelyes legyek, azért még nem adnak a boltban semmit, mert én csupa kedves emberrel töltöm a napom egy részét.

A fura az egészben az, hogy én valójában összességében vagy három órát áldoztam az időmből az álláskeresésre, pontosabban nem is kerestem, hanem engem talált meg egy fejvadász,

na, azért ne vágjunk fel: nem pont engem keresett, csak hozzám hasonló, v0.95-ös rendszergazdákat

aztán már csak el kellett jönnöm az állásinterjúra, és ennyi. Fölfoghatnám ezt úgy is, hogy az a keverék, amit a személyiségem varázsa és a szaktudásom esszenciája alkot, biztosította nekem a lehetőséget a szakmai előmenetelre, de valójában inkább jókor voltam jó helyen - eeegen, akik kicsit is ismerik életem fontosabb állomásait illetve a sikerrel vett próbatételek történeteit, most joggal horkannak fel, és mondják azt, hogy "már megint jókor volt jó helyen ez a szemét / remek cimbora / Kölyök".

Viszont valaki elmondhatná nekem, a szerencse fiának, hogy eszik-e vagy isszák az Oracle Real Application Clustert...

Címkék: meló

2008.02.19. 10:39 | Miguel | 1 komment

Igazából tudom, hogy nem kéne, de imádom az olyan újság- és egyébírókat, akik képesek arra, hogy ugyanazt a két szót (például: kurva anyád) stílusos mázba vonva úgy adják elő, hogy az ember hangosan felröhög olvasás közben.

Ilyen például DNA és Terry Pratchett, ők speciel az egész világot teszik helyre, és néha bizony az átlagember - mint pölö én - életét is felgyújtják és körberöhögik, de valahogy úgy, mint Hofi tette. Nem azért jobbak az átlagnál, mert ők nem ugyanabban a szarban élnek mint mi, hanem mert nekik legalább feltűnik.

Aztán van nekünk Uj Péterünk és Worlukunk (az Eljövetelben például az a cikk, amiben valamelyik fideszes, talán Kövér László elküldi a népet a picsába, na az például zseniális), és mostanában tettem egy felfedezést, amit sajnos csak azok fognak érteni, akik történetesen értenek angolul,

esetleg hollandul

szóval Ben "Yahtzee" Croshaw nekem eddig terra incognita volt, de leszúrtam a magam kis lobogóját a partján, és könnyesre röhögöm magam az olyanokon, mint:

"No disrespect is intended towards Hillary Clinton except in this last bit where I say that she looks like an otter chewing on an electric fence."

(Kábé: "Az videóval nem kívántam megbántani Hillary Clintont, kivéve itt a végén, ahol azt mondom, hogy úgy néz ki, mint egy elektromos kerítést csócsáló vidra.")

Címkék: ajánló sorozat dna

Alt+F4

2008.02.14. 07:21 | Miguel | 1 komment

Hát, ilyet se csináltam még: felmondtam. Igazság szerint csak a második felmondólevelem sikerült hibátlanra, elsőre ugyanis próbaidőt írtam felmondási idő helyett, hát istenem, semmi sem sikerülhet elsőre.

A mostani helyen jó a társaság nagyon, de úgy tűnik, hogy ezért nem adnak a boltban semmit, pláne nem akkor, ha mondjuk öt év múlva vásárolnék. Az új helyen jobb lesz a pénz, így elsőre érdekesebbnek tűnik a meló, és ami a lényeg, hogy angolul kell majd beszéljek, ami igencsak rám fér így négy évvel a diploma megszerzése után.

Kiderül.

Címkék: meló

Önérzet

2008.02.05. 11:52 | Miguel | Szólj hozzá!

Azért egy megveszekedett rendszergazdában is van tartás:

"... mert alapvetően cső vagyok, nem kuka."

Címkék: tréfás tanyasi tények

süti beállítások módosítása