Voltunk tegnap Queenben. Igazság szerint mindig is idegesítő jópofizásnak tartottam, hogy a Király utcában Queen néven futtatnak egy kocsmát, izé, kávézót, izé, közben mégiscsak kocsmát.

TFK-s életem kábé második napjától voltam törzsvendég, majdnem két éven át (Boggal is itt jöttünk össze, vagy mi), azonban ekkor a vezetőség úgy döntött, hogy a késdobálóból kávézót farigcsálnak. Következő tanév elején már diszkrét lilába és krómba burkolózott a hely, fura, visszataszítóan "erotikus" képekkel a falon (nem vagyok nagy művészettörténetből, a saját szavaimmal: absztrakt, gyűröt kávésdobozbúl kilógó csöcsök), az árak feljebb kúsztak jó két kategóriát, ellenben a két pincér maradt, márpedig akkora két tuskót ritkán látni. Nem is jártunk oda többet. Egészen tegnapig, és tíz perc után megállapítottam, hogy a kocsma jövedelmezőbb lehet, mint a kávézó, mert bár az utóbbi díszleteiben ültünk, az előadás szimpla késdobálás volt, ismét. A pincéreket lecserélték - vagy elvitte őket a rendőrség.

A lényeg, hogy jó volt, eljött Taki, Tamás, Eszter, Ilka és Kata, no meg Bog és én, jókat röhögtünk, Bogot minden fickó nyálcsorgatva nézte (ez juzsöl), dumáltunk, mint a régi idők kvínjében, aztán elkezdtük nem hallani és nem látni a másikat, a hangos zene és a diszkólámpa miatt - mindkettő az özönvíz előtti időkből származott, illetve volt egy 20 perces Emilia-szekció is, ő amolyan orosz Zoltán Erika, beszarás.

Mindennek ellenére jó volt, és bár reggel marhára kapart a torkom az egész estés ordibálás miatt, és némi nyomott másnaposság is előbújt (á lá kommersz "tekila" ), azt mondom, megérte.

Ha másért nem, már azért a látványért, amit Bog nyújtott. :>