A héten voltam tanfolyamon, szart se' ért, illetve egy keveset azért igen, de kollégával megfogadtuk, hogy ezentúl a kétbetűs nyomtató- és szerver- és oprencergyárhoz csak ingyért-bérmentve megyünk tanfolyni, mert inkább fizetünk oda, ahol van is valami okosság. Nem az oktató hibája volt, sőt - én aztán átérzem, milyen, mikor azt kell tanítani, ami a könyvben van, nem pedig azt, amit az életben is használhat a szegény áldozat. Sebaj, egy újabb sor az önéletrajzban.
Aztán volt az elmúlt pár napban olyan is, ami ha nem is jó, de legalább szar, sorrendben: apuék házába belecsapott egy villám, alapoan megsütve a konnektorokat, tévéket, számítógépeket, szomszéd tévéket, szomszéd számítógépeket. Egész durva képek születtek, feketére olvadt fali aljzat, váhh. Nagy mák, hogy "csak" anyagi kár lett, szülői állapotok kielégítőek, sőt, picit még nevetgéltünk is, azzal a tipikus "most komolyan, erre mennyi az esély" nevetéssel, ami azok sajátja, akik épp most hitték el, hogy márpedig történik olyan, hogy az ember házába belecsap a ménkü.
apuanyu amúgy is ilyen nulla-esély beváltó párocska, még kiskoromban volt négyesük a lottón, asszem kettő is, meg totón 13+1-es, persze kombinációban játszottak, de akkor is. Ja, meg nyertek valami kávé-vonalkód-visszaküldő játékon is, Boggal abból mentünk Tunéziába. Nekem ebből a nagy szerencséből annyi maradt, hogy a) átmentem minden vizsgán, amin igazán akartam, pedig szinte soha nem tanultam b) van egy Bogom. :)
Folytatva a sorrendet, megint ázik a fürdőszobánk, de most mákunk van: ugyan a mi falunkban is megy a cső, ami ereszt, de nem a mi hibánkból, így talán megússzuk az újabb szopást, de ami a legfontosabb, hogy nem nekünk kell utánajárni, szerelőt szerezni, anyázni vele, hogy jöjjön-menjen, talán fizetni sem kell. Örvendeztünk is keményen vala, majd' megettük Robin két kobzosát.
Éés: előkerült SeDo is. Erről egyelőre ennyi. :)
Aztán volt az elmúlt pár napban olyan is, ami ha nem is jó, de legalább szar, sorrendben: apuék házába belecsapott egy villám, alapoan megsütve a konnektorokat, tévéket, számítógépeket, szomszéd tévéket, szomszéd számítógépeket. Egész durva képek születtek, feketére olvadt fali aljzat, váhh. Nagy mák, hogy "csak" anyagi kár lett, szülői állapotok kielégítőek, sőt, picit még nevetgéltünk is, azzal a tipikus "most komolyan, erre mennyi az esély" nevetéssel, ami azok sajátja, akik épp most hitték el, hogy márpedig történik olyan, hogy az ember házába belecsap a ménkü.
apuanyu amúgy is ilyen nulla-esély beváltó párocska, még kiskoromban volt négyesük a lottón, asszem kettő is, meg totón 13+1-es, persze kombinációban játszottak, de akkor is. Ja, meg nyertek valami kávé-vonalkód-visszaküldő játékon is, Boggal abból mentünk Tunéziába. Nekem ebből a nagy szerencséből annyi maradt, hogy a) átmentem minden vizsgán, amin igazán akartam, pedig szinte soha nem tanultam b) van egy Bogom. :)
Folytatva a sorrendet, megint ázik a fürdőszobánk, de most mákunk van: ugyan a mi falunkban is megy a cső, ami ereszt, de nem a mi hibánkból, így talán megússzuk az újabb szopást, de ami a legfontosabb, hogy nem nekünk kell utánajárni, szerelőt szerezni, anyázni vele, hogy jöjjön-menjen, talán fizetni sem kell. Örvendeztünk is keményen vala, majd' megettük Robin két kobzosát.
Éés: előkerült SeDo is. Erről egyelőre ennyi. :)
