No, akkor most arról, hogy egy miért is örülök annak, hogy nem hagytam ott a fogam Gyüre és Aranyosapáti között félúton.

Január 15-től a munkaköri kötelezettségeim megváltoznak picit, részletesen

- cikkírás
- játéktesztelés
- külsős cikkírókkal való együttműködés
- sajtótájékoztatókon való részvétel (Magyarországon és külföldön is)

Magyarán hivatalosan is szerkesztő lettem Magyarország legolvasottabb, játékokkal foglalkozó folyóiratánál, és ez jó. Örülök, hogy kicsit kiléphetek a rendszergazdaságból, mert nem hozta igazán azt a pozitív visszacsatolást, ami nekem kellett volna, és igen, ez az én hibám, mert alapvetően rendszergazdának lenni jó, csak én nem vagyok jó rendszergazdának. Sosem tudtam magam rávenni, hogy a szükségesnél jobban beleássam magam a különböző operációs rendszerek és adatbázisok lelki világába, így aztán kifejezetten üdítő kiszakadni ebből a munkakörből.

Várom, hogy mit hoz a jövő, mert izgalmasnak és mozgalmasnak tűnik még akkor is, ha jelen pillanatban a nyomtatott sajtó nem az aranykorát éli. A lényeg, hogy elértem egy célt, sőt, egy gyerekkori álmot, ráadásul keveseknek adatik meg, hogy olyat dolgozzanak, ami a hobbijuk - márpedig játszani és írni, ez nekem nem munka.