Nem feltétlenül függ össze szorosan az előző posttal, de most, hogy már nem csak a helyzetkomikum szintjén jön elő, hogy esetleg gyerekünk lesz, kicsit más szemmel nézem a világot. Például fejjel lefelé, de az most mindegy.

Szóval nézem a világot, ami persze nincs jobban tele szarral, mint mondjuk 30 vagy 300 éve, csak a híradástechnika fejlődött kicsit, de a lényeg az, hogy most tényleg, csak vakon szemezgetve pár címet az index főoldaláról

Az afgán éhségsztrájkolók elhagyták a budapesti Szent István-bazilikát
Schirilla György szexuáldemokrata pártot alapítana
A sivatagban élő ausztrál őslakosokat sújtja leginkább a klímaváltozás

Ha ez van ma, akkor vajon felelős szülő leszek-e, ha hagyom, hogy ide megszülessen még valaki? A felelősségem vajon nem terjed-e ki arra, hogy még azelőtt megóvjam a gyerekemet, hogy egyáltalán megszületne? Mert - és valljuk be, ez többé már nem sci-fi - milyen mértékű hazardírozás bevonni valakit abba a szarba, ami itt tizenöt vagy harminc év múlva lesz...?

Ezt a blogot sosem azért volt, hogy a világnak kiírjam, ami időnként bennem van, hanem azért, hogy ezzel adjak negyedik lábat annak a három göcsörtös piszkafán billegő sámlinak, ami a memóriámat jelképezi, így nem magyarázkodom: én tudom, hogy szeretnék gyereket. De vajon a gyerekem elfogadja majd az indokot, hogy neki azért lett szar, mert a szülei szerették volna, hogy nekik jó legyen...?