Hühh, kicsit elhúzódott, de tessék, beszéljünk a Wii-ről.

Zseniális. Mindenki arról álmodozik, hogy olyan játékokkal játszhasson, amiknek ő konkrét résztvevője, vagyis ő irányít, nem pedig csak a gombokat nyomogatja. Íme, itt van, megérkezett. Erre bármit ki lehet adni, amit eddig csak félig-meddig sikerült megvalósítani. Lesz itt lézerkardozás, vadnyugat (már várom a pisztolytáska alakú, derékszíjra fűzhető kontroller-tartót), harry potter, baseball, ha kitalálnak valamit, amit a lábadra aggathatsz, foci, vizilabda - bármi. A kontroller technikáját nem mondanám forradalminak (azért mozgásérzékelőt szerelni valamibe annyira nem új ötlet), annak ellenére, hogy amit művelhetnek a segítségével, az mindenképpen az. Mindenkiből előhozza a gyereket, mindenkinek van ötlete, hogy milyen játék lenne hozzá jó - reméljük, hogy a fejlesztőknek és a játékkiadóknak is ilyen szapora az agya.
Tény, hogy a grafika nem valami übercsászár, de nem is ez a lényeg. A konzolhoz alapból adott (legalábbis Európában, az amcsiknak ez külön pénz, igaz, ott jóval olcsóbb az alapgép) Wii Sportsban gumibaba-szerű cuccok ugrabugrálnak, de ez senkit sem zavar. Amúgy ezeket a gumibabákat kiválóan személyre lehet szabni, eddig a választható arc-, szem-, hajszín és -formák segítségével elkészítettük Takit, Bogot és jómagamat, már eleve ezen röhögtünk vagy 20 percet, és a végén kifejezetten hasonlatos eredményt értünk el, persze itt inkább amolyan karikatúra minőségű ábrázolásra kell gondolni, nem pedig fotórealisztikus megjelenítésre.
És akkor az általam oly sokra tartott "kis ötletek": kábé másfél óra játék után a gép egy nem zavaró pillanatban (két golfmeccs közt, vagy miközben az ember kilép a főmenübe) javasolja, hogy most eleget játszottunk egyszerre, menjünk, pihenjünk egyet, aztán majd később folytatjuk. Semmi hivalkodóan hivatalos maszlag, egy egyszerű javaslat, aminek hatására az ember tényleg elmegy, iszik egy pohár vizet, vagy elszív egy cigit, bár ez valószínűleg nem szerepelt a funkció megalkotójának eredeti elképzelései között...
Aztán a kikapcsolás. Van on-off gomb a kontrolleren, de míg a bekapcsolás megy a gomb szimpla érintésére, addig a kikapcsoláshoz már határozott, másfél-két másodpercen át tartó gombnyomással kell hangot adni akaratunknak, vagyis önfeledt boxolás közben véletlen gombnyomással csak akkor szakítjuk meg a meccset, ha kiszalad a kezünkből az - amúgy stramm kis szíjjal a csuklónkhoz rögzíthető - irányító, és fatális módon a konzolt találja el.

Amúgy ez nem is annyira lehetetlen, a digitális darts-tábla nagy hátránya, hogy egy egész menetet lehet lenullázni egy jól eltalált reset-gombbal, ahogy ezt annak idején otthon többször meg is tettük a nővére... tesóimmal.

De ami a legjobb, hogy izomlázam van tőle. Pár menet boksz, és az ember izzad, mintha az életéért küzdene, pár elrontott ütés vagy csavart labdta baseballban, és sajog az alkar a túlságosan hirtelen mozdulatoktól, és van ideges tipegés is a puttal a kezünkben a négyes luktól tíz yardnyira - csípőmozgás kérdése az egész, mondod, aztán túlizgulod, és már ciccegsz is magadra a túl hosszú ütés miatt. Ebből bogey lesz, akárki meglássa.