Igazán nagyon kevés dologtól bántódok meg, legalábbis hosszú időre, de ami kiborít, az az, amikor valamiért tényleg sokat teszek, önzetlenül, és kiderül, hogy az, aki szintén dolgozik ebben a dologban, csak teszem azt régebb óta, no az meg mindenféle összeesküvés-elméleteket gyárt, hogy én semmibe veszem azt, amit ő tesz, és mindent csak fikázok, és én bosszút állok és bla-bla. Mostanában ugyanabból az egy dologból jött két embertől egy-egy hiszti, és mindkettő olyannak tűnt, amit az ember nem egymaga, otthon ülve talál ki, hanem alaposan átbeszél másokkal.
Azt meg végképp gyűlölöm, mikor valaki egy helyzetet félreértve elküld a jó kurva anyámba, de úgy igazán őszintén, aztán mikor szólok neki, hogy héka, itt te valamit nagyon benéztél, akkor meg jön a szar duma, hogy jaaa, hát igen, akkor bocs, nem is úgy gondoltam... Ha szerintem egyszer valaki egy sunyi patkány, akkor azt valami konkrét dolog miatt gondolom úgy, nem pillanatnyi hevületből.
És újságírásból élő ember nekem ne mondja, hogy ne csetelve "beszéljük" meg a dolgot, mert ő úgy érzi, nem tudja jól kifejezni magát.
