Most így hirtelen nem tudnám felsorolni, hogy mi volt az utolsó öt film, amit moziban láttunk, de az biztos, hogy mind az öt szar volt, illetve nem, volt pár, ami egyszerűen a szar jelzőt sem érdemli meg (Macskafogó 2). Ellenben tegnap egy hirtelen ötlettől vezérelve beültünk az I am legendre - a hirtelen ötlet már csak azért is hasznos, mert így az embernek nincs ideje alaposan utánaolvasgatni a filmnek, én is csak az imdb-n néztem meg, hogy hány pontot kapott az amcsi nézőktől.

Egy pillanatra sem bántuk meg, hogy jegyet váltottunk Will Smith legújabb mozijára. A látvány pazar, egyszerűen kevés annyira hatásos mozis effekt van, mint az üres nagyvárosok látványa, főleg, ha a készítők nem lusták kicsit "lelakni" az utcákat. A történet jó, nekem nagyon tetszett, hogy folyamatosan hallottuk a múlt híreit, tényleg valami ilyesmi lesz majd egyszer, hogy a világ hatalmas változását hozó események mind-mind visszavezethetőek lesznek egy ártatlan CNN-es töltelékinterjúra. A főszereplő nem mindenható, sőt, látványosan be van szarva és a könnyeivel küszködik, amikor valami sötét zugba kellene bemennie, és a bosszú-jelenetben sem jön össze neki minden. Van humor, van normális befejezés, ami nincs, az a normális fordítás, de már megszoktam, hogy nem szabad olvasnom a feliratokat, mert csak felidegesítem magam rajtuk.

Kár, hogy csak minden hatodik alkalommal sikerül jó filmre beülni, mert jó érzés úgy kijönni, hogy "nnah, ez fasza volt" (meg úgy, hogy hú, de nem akarok zombi lenni).