Igazából magam sem tudom pontosan, milyen zenét is szeretek, de ez nem is baj, mert így tuti nem maradok le olyan dalokról, amik nem illenek bele a stílusomba, ugye.
Itt van például ez az Anna and the Barbies. Egy mocskosul ellenszenves Cosmo-interjú, egy hihetetlenül unszimpatikus első klip és egy durván kiábrándító riport után most van ez a számuk, ez az Álmatlanul, ami magyar raphez, vagy mi ez, szóval magyar rephez képest ijesztően intelligens darab. Egyrészt ugye a szöveg, aztán a természetesség, amivel ezt sikerült az egyszerű alapra illeszteni... Szóval annak ellenére, hogy minden tényezőt figyelembe véve nem kéne hogy tetszen, mégis azt mondom, hogy nocsak, mégsem áll meg MC Duckynál
akin, szegényen, még ennyi év után is csak kacagni tudok
a magyar női rap. Viszont csak óvatosan, mert tízből három számuktól így is feláll a hátamon a szőr.
Szerk: Picsába, egy előítéletes barom vagyok. Az van, hogy újra elolvastam a Glamour (nem, nem Cosmo, vessetek meg) interjút (a második oldal meg itt), és igazából az újságíró a majom, nem is a csaj - bár a fényképről ez nem azonnal derül ki. Mindegy. A zene a lényeg, és az
a pár szám
tényleg jó.