Jelenleg nappal a Guru rám eső felét kenem malterral, éjjel meg váltakozó elszántsággal cserélgetem a Colonization magyar változatának csekkolását az alvással. Ha ennek vége (jövő hét közepe), újra felveszem a kapcsolatot mindenkivel, akinek egy-két-több hónapja megígértem, hogy megteszem, és mégsem tettem meg. Főleg régen hanyagolt barátok és / vagy kollégák készüljenek fel arra, hogy kocsmába rángatom őket, mert ahogy épp a napokban mondtam a játék fordítását vezető srácnak, mikor átküldte életem legdurvább regexp-láncát: ő ügyesen lekezeli a felé tartó problémát egy cseles megoldással, én meg inkább iszom. Persze ez nem teljesen igaz, de mostanában egyre több okom van egy komolyabb lerészegedésre, illetve nem is annyira ok, mint inkább apropó, van köztük vidám, és akad végtelenül, visszafordíthatatlanul szomorú is.

Például, hogy nincs többé az, akit gyerekkoromban csak azért tudtam legyőzni a nyaraló előtt megrendezett futóversenyen, mert én repültem, ő meg papucsban volt.