Régebben ment az írás akkor is, ha nem akartam. Mármint írni persze akartam, de nem volt semmi konkrét gondolatom vagy témám, egyszerűen csak élveztem, hogy ha elég gyorsan mozgatom a ceruzát vagy nyomkodom egymás után a billentyűket, akkor csak hagynom kell, hogy az agyam dobálja a betűket egymás után, a végén meg értelem lesz, vagy ártalom, de a lényeg, hogy sosem kellett órákat üldögélnem, hogy eszembe jusson valami. A dolgozataimat is így írtam és a cikkeket is így írom: leülök, nekikészülök, pár perc mozdulatlanság, az agyamban cikáznak a félkész mondatok, aztán egyszer csak katt - a tudatos felem félreáll, és hagyja, hogy megszülessen az, ami még össze sem állt.
Persze nem gondolom, hogy jól írok, egyszerűen csak jó érzés, hogy tudok mit válaszolni, ha megkérdezik, hogy mi az, ami igazán könnyen megy.

Régebben ment az írás akkor is, ha nem akartam. Mostanában megint olvasok. Mostanában megint megy az írás - akkor is, ha nem akarom.

Komolyan, nem értem, hogy lehet valaki arra büszke, hogy nem olvas könyveket. Persze tudom, ezt is simán kenhetjük az iskolára, meg a magyar oktatásra, hiszen egy Légy jó mindhalálig vagy egy Arany ember

ami történetesen nekem mondjuk tetszett

örökre megutáltathatja az írott szöveget az emberekkel, és az a nézet sem segít, hogy aki nem klasszikusokkal és kortárs szépirodalommal üti el a mindennapjaiban akadó üres órákat, az egy mihaszna bunkó.

Elismerem, az vagyok. Soha nem lennék képes mondjuk Márait, Spírót vagy Jókait (se Annát, se Mórt) élvezettel olvasni,

valljuk be, ha az ember jobbára a trolin olvas, valahogy nem is érzi helyénvalónak az említett szerzőket

és bár a fél kezemet odaadnám, ha egyszer az ő stílusos könnyedségével írhatnék, nem tetszik Vonnegut minden mondata, sőt, minden könyve sem (persze nem olvastam minden könyvét).
Ennek ellenére olvasok, például most A sógunt, meg A balekot, és van itt egy félbehagyott Vonnegut is, meg az új fordítóval előálló Korongvilág - csupa ponyva, vagy jóindulattal is félponyva, de akkor is, megéri elolvasni, hogy feltöltődjek betűvel.

Célpont nincs, de jó tudni, hogy lőszer azért akad.