Azért van abban valami tragikus, hogy kívülről tudom a Juan Santamaria reptér csomagreklamációs telefonszámát. A másik egyébként 2441-8362. Igen, a csomagom még mindig nincs itt, pedig tegnap azt mondta a telefonban a hang, hogy ma délben, aztán délben azt, hogy fél ötkor, fél ötkor azt, hogy hétkor, hétkor pedig adtak egy telefonszámot, hogy az a központ - no, ott a világon semmit nem tudtak, még azt sem, hogy egyáltalán van valami gebasz a cuccaimmal.
Ma egyébként egész nap dolgoztam, mármint reggel nyolctól este hétig, szóval azért nem akkora főnyeremény ez az utazás, főleg nem ezzel a kis bőrönd-mizériával... Beszélgettük is a srácokkal, hogy nem veszünk olyan képeslapot, amin Costa Rica szépségei vannak, mert a környező hegyeket
amik amúgy olyan két-háromezer méter körüliek
leszámítva semmit nem látunk az egészből. Ellenben ma voltunk kajálni egy olyan helyen, ahova jellemzően a helyiek járnak, és kérem marha finomat ettem, meg disznót is, egy nagy banánlevélen szolgálták fel az egészet, volt még benne hagyma, paprika, izé meg bigyó - sajnos a kaja nevénél csak az összetevőit jegyzem meg nehezebben. Volt mellé valami szósz is, mármint paradicsom, hagyma, csili, miegymás. A hús maga fűszeres volt és grillezett, fantasztikusan ment a kukoricalisztből készült kis lapos hogyishívjákhoz, amibe a tacót csomagolják, és a végén az egészet megkoronázta a markáns izű sajttal megszórt babpürébe
mártogatott tortilla. Mindehhez egy jeges tea, amit ott helyben készítenek, teaíze van, és jegesjéghideg.
Általában nem kávézom, viszont itt minden étkezésnél iszom egyet, mert valami egészen fantasztikus íze van. Mario, a helyi srác elmondta, hogy az igazán finom Costa Rica-i kávé 1300 és 1500 méter magasan, a hegyek oldalán terem, mert ezek a kávészemek kemények maradnak, így a pörkölőbe kerülve nem szottyadnak és égnek meg, hanem szimplán megpirulnak. Hatása nem nagyon van, mármint nem leszek kevésbé álmos, de kulináris élménynek nagyon megfelel.
Közben kiderült, hogy talán mégiscsak van bőröndöm, holnap reggel hatkor küldik ide a reptérről. Tökéletesen bizalmatlan vagyok már, de azért nem lenne rossz, ha szorítana mindenki értem meg a csomagomért. Még az is lehet, hogy keresztet vetek - végülis repülőgép-szerencsétlenség ellen bejött...
Ma egyébként egész nap dolgoztam, mármint reggel nyolctól este hétig, szóval azért nem akkora főnyeremény ez az utazás, főleg nem ezzel a kis bőrönd-mizériával... Beszélgettük is a srácokkal, hogy nem veszünk olyan képeslapot, amin Costa Rica szépségei vannak, mert a környező hegyeket
amik amúgy olyan két-háromezer méter körüliek
leszámítva semmit nem látunk az egészből. Ellenben ma voltunk kajálni egy olyan helyen, ahova jellemzően a helyiek járnak, és kérem marha finomat ettem, meg disznót is, egy nagy banánlevélen szolgálták fel az egészet, volt még benne hagyma, paprika, izé meg bigyó - sajnos a kaja nevénél csak az összetevőit jegyzem meg nehezebben. Volt mellé valami szósz is, mármint paradicsom, hagyma, csili, miegymás. A hús maga fűszeres volt és grillezett, fantasztikusan ment a kukoricalisztből készült kis lapos hogyishívjákhoz, amibe a tacót csomagolják, és a végén az egészet megkoronázta a markáns izű sajttal megszórt babpürébe
de nem ám japán szar babpüré, amit a pesti szusizókban töltenek a nyúl alakú "sütikbe"
mártogatott tortilla. Mindehhez egy jeges tea, amit ott helyben készítenek, teaíze van, és jegesjéghideg.
Általában nem kávézom, viszont itt minden étkezésnél iszom egyet, mert valami egészen fantasztikus íze van. Mario, a helyi srác elmondta, hogy az igazán finom Costa Rica-i kávé 1300 és 1500 méter magasan, a hegyek oldalán terem, mert ezek a kávészemek kemények maradnak, így a pörkölőbe kerülve nem szottyadnak és égnek meg, hanem szimplán megpirulnak. Hatása nem nagyon van, mármint nem leszek kevésbé álmos, de kulináris élménynek nagyon megfelel.
Közben kiderült, hogy talán mégiscsak van bőröndöm, holnap reggel hatkor küldik ide a reptérről. Tökéletesen bizalmatlan vagyok már, de azért nem lenne rossz, ha szorítana mindenki értem meg a csomagomért. Még az is lehet, hogy keresztet vetek - végülis repülőgép-szerencsétlenség ellen bejött...
