Lassan indulunk enni, vásárolni, aztán haza - már meglehetősen elegem van az ittlétből, mármint nincs bajom a hellyel, sőt, a munka is sikerült, de már túl akarok lenni a 17 órás repülésen, a szenvedésen, a repülőn elénk kerülő, síró gyerekeken, a szar filmeken, a közepesen szar kaján - meg úgy általában ezen a kontinensen, és haza akarok jutni az én kis tengerpart nélküli országomba, annak is a koszos és büdös fővárosába, hogy a lakásba érve ledobjam magamról a bőröndöket

amik remélem most velem egy ritmusban teszik meg az utat

és leheveredjek a saját ülőgarnitúrámra. Mondanám, hogy "és hogy végre lássam Bogot", de sajnos ő bokros teendői okán

BOOOOLDOG SZÜLINAPOT BOGÁÁÁÁÁÁÁÁRKA! :)

nem lesz jelen az érkezésemkor, csak egy nappal később jön haza.

A repülőn igyekszem majd összefoglalni az élményeket / tanulságokat, és Amszterdamban talán már fel is tudom majd tölteni. Csekk bekk.