A hétvégén Bogéknál megvolt az első méhészettel kapcsolatos élményem,
mézevés nem ér, ugye
mégpedig az, hogy segítettem apósnak visszahozni 4 kaptárat egy erdőből.
Ez ugye úgy működik, hogy alapból a méhecskék
egyelőre méhecskék, lesznek ezek még kurva dögök is
apósék kertjének hátuljában laknak, kaptárakban, és ott döngicsélnek, naposabb időben a társadalom lustább tagjai is előjönnek, olyankor vannak vagy kétmillióan. Nu, ha épp virágzásnak indulnak a növények, amelyeknek porából közkedvelt méz lesz, pölö akác, akkor após (meg a méhek) felkerekednek, és kimennek egy közeli erdőbe pár napra (már a méhek, após azért visszajön), hogy ott össze-vissza repkedjenek (ezt szintén csak a méhek teszik), és csinálják a mézet (ehhez van némi köze apósnak is, de mióta tudom, hogy csinálták az indiánok a mézsört, nem akarom tudni, miből lesz a csereb... a méz).
Szóval, mikor megunják a mézcsinálást a méhek, akkor vissza kell őket hozni, és most, hogy ott voltam, egy közmondásos "Te vagy az önként jelentjező, aki segít" alapú helyzet végén eldőlt, hogy én leszek az egyik, aki részt vesz a méhek reallokációjában.
Ehhez tudni kell, hogy legendásan rettegek mindentől, aminek kevesebb lába van, mint kettő, vagy több, mint négy, és a szárazföldön él.
Azt már nem is mondom, hogy hajnal négykor indultunk. Utunk festőien párás-ködös akácerdőkön át vezetett, de nekem ez olyan volt, mint ha egy halálraítéltet a Louvre-on visznek végig: hiába a Mona Lisa, ha a végén nyakig toccsanok a szarba.
Odaértünk, após valami füstgeneráló szerszámmal behessegette a méheket a dobozokba, s közben nem felejtette el megemlíteni, hogy későn jöttünk, kicsit már mérgesek a méhek...
A felpakolás része nem is volt olyan borzasztó. Kaptam méhészkalapot (egy hülye kalap egy hálóval, hogy ne vájhassák ki a szemem a vérengző méhek), meg egy vicces, rózsaszín gumikesztyűt, és egy ehhez viccességében klappoló, negyvenhatos gumicsizmát. Szóval felpakoltuk a lezárt, külsőleg méhmentesített kaptárakat az utánfutóra, a méhek szignifikáns és dallamos
mint a gyászinduló... Zümm-zümm-züzümm, zűzüzűzüzümm-züzümm...
zümmögéssel adták a tudtunkra, hogy az első adandó alkalommal szénné csípnek minket.
Mikor hazaértünk, kiderült, hogy még hátra van a java: oda kell tenni a többi közé ezt a négy kaptárat. Az első kettőnél nem is volt gond, de a harmadiknál lekoccoltunk egy már nyitott kaptárat, amiből előrajzottak ezek a kurva dögök - mire én diszkréten elnyargaltam a helyszínről,
após ott maradt egyedül, remélem ezt ellensúlyozza az, hogy egyszer hazatoltam a motort a tiszapartról...
rendezzék le egymás közt a dolgot a többiek.
Mindenki túlélte, még én is, pedig a méheknél sokkal veszélyesebb a negyvenhatos gumicsizmában sprintelés...
