Míg el nem felejtem: ettem indiai kaját. Valami fura, édeskés lepényszerűséget, amiben vagy répa volt az alap, vagy sütőtök, és itt-ott manduladarabokra haraptam, meg egy paneer nevű, nem túl bizalomgerjesztő állagú, krémes bigyót, amiben szerintem tofu volt, meg valami azonosítatlan, de finom összetevő (meg mazsola, attól majdnem hánytam, de aztán csak diszkréten odébb pöccintettem a felszínre kerülő kis mocsadékokat).
Magam sem hittem, hogy ezt írom majd
sőt, első pillantásra abban sem voltam teljesen biztos, hogy valaha bármit írok majd, könyörgöm, narancssárga volt, és takonyszerű
de ízlett. Azt nem mondom, hogy életem legjobb kajája lett volna, de tény, hogy minden berzenkedésem ellenére elfogadhatóan érdekes hatás volt a csípős-tofus szósz meg a sárga bélésű lepény.
Magam sem hittem, hogy ezt írom majd
sőt, első pillantásra abban sem voltam teljesen biztos, hogy valaha bármit írok majd, könyörgöm, narancssárga volt, és takonyszerű
de ízlett. Azt nem mondom, hogy életem legjobb kajája lett volna, de tény, hogy minden berzenkedésem ellenére elfogadhatóan érdekes hatás volt a csípős-tofus szósz meg a sárga bélésű lepény.
