Én nem tudom, mi a helyzet úgy nagy átlagban az undorító helyekkel, mert van szerencsém nem sűrűn látogatni ilyeneket, bár jobban végiggondolva Budapesten élek, ahol az ember táncolva megy munkába reggelente - milyen kár, hogy a szomorú valcer lépéseinek ritmusát az előttünk elhaladó gazdik barna metronómja szabja meg.
Sőt, azt sem tudom, hogy milyen egy átlagos női vécé, mert bár állítólag az mindennél koszosabb és visszataszítóbb, eddigi életem során bőven a statisztikai hibahatár alatt fordultam meg direkte piszoár nélküli nyilvános illemhelyen.
Azt meg aztán végképp nem értem, hogy lehet az, hogy bizonyos férfitársaim afféle önképző intimszobrász-műhelynek képzelik a wc-t. Mármint biztos minden kedves hímtaggal rendelkező olvasó belefutott már olyan porceláncsészébe, mely hetyke, ámde módfelett bozontos és rendezetlen szakállat növesztett a gondatlan - vagy épp kiváltképp szeleburdi - használónak köszönhetően. Mert az egy dolog kérem, hogy hullik, sőt, stresszes munkahelyen felőlem aztán tépkedni is lehet, na de annyi legyen már mindenkiben, hogy nem hagyja az utókorra a nyomokat.
És ha már nyomok, akkor a kedves "tűzoltó" és "nyomdász" urak figyelmébe ajánlanám azt, hogy ha nem megy a célzás, le is lehet ülni (hacsak ugye valaki más már nem hugyozta össze előbb az ülőkét), viszont ha már ül, és esetleg hosszabb ideig is teszi ezt, utána bátran használja a legtöbb csésze mellett megtalálható kefét.
Vagy ha ezt nem teszi, legalább az irodába visszamenve ne adjon hangot afölött érzett felháborodásának, hogy valaki megint hagyta a mosdókagylóra csöppenni a folyékony szappant - leginkább azért ne, mert a meggyanúsított ismeretlen legalább egy kézmosásnyi előnyben lesz.
Sőt, azt sem tudom, hogy milyen egy átlagos női vécé, mert bár állítólag az mindennél koszosabb és visszataszítóbb, eddigi életem során bőven a statisztikai hibahatár alatt fordultam meg direkte piszoár nélküli nyilvános illemhelyen.
Azt meg aztán végképp nem értem, hogy lehet az, hogy bizonyos férfitársaim afféle önképző intimszobrász-műhelynek képzelik a wc-t. Mármint biztos minden kedves hímtaggal rendelkező olvasó belefutott már olyan porceláncsészébe, mely hetyke, ámde módfelett bozontos és rendezetlen szakállat növesztett a gondatlan - vagy épp kiváltképp szeleburdi - használónak köszönhetően. Mert az egy dolog kérem, hogy hullik, sőt, stresszes munkahelyen felőlem aztán tépkedni is lehet, na de annyi legyen már mindenkiben, hogy nem hagyja az utókorra a nyomokat.
És ha már nyomok, akkor a kedves "tűzoltó" és "nyomdász" urak figyelmébe ajánlanám azt, hogy ha nem megy a célzás, le is lehet ülni (hacsak ugye valaki más már nem hugyozta össze előbb az ülőkét), viszont ha már ül, és esetleg hosszabb ideig is teszi ezt, utána bátran használja a legtöbb csésze mellett megtalálható kefét.
Vagy ha ezt nem teszi, legalább az irodába visszamenve ne adjon hangot afölött érzett felháborodásának, hogy valaki megint hagyta a mosdókagylóra csöppenni a folyékony szappant - leginkább azért ne, mert a meggyanúsított ismeretlen legalább egy kézmosásnyi előnyben lesz.
