Na, hát volt névnapom. Kaptam sajttortát, meg egy John Cleese-es filmet filmet (egyelőre) bogtól, mert a hipiszupi-háromrészes ajándéknak betartott valaki, sebaj, majd megkapom karácsonyra, vagy valami. :)
Ellenben a HP Magyarország volt olyan kedves, és rendezett nekem névnapi bulit, de nem ők voltak az egyetlenek - benn a cégnél meg pizzát rendeltünk (4x45 cm), természetesen egyik sem a nevezetes nap alkalmából történt, de jól jött ki. Tegnap tehát pizzát ettem, és szarvasbélszínt közepesen átsütve, no meg libamájat, egy egészen kevéske mákban forgatott túrógombócot, lekvárral. Boldog névnapot nekem! :)
Természetesen tegnap tovább gyűrűzött a mobiltelefon-mizéria... Még ezer éve kaptam egy telefont, ami előfizetéses volt, és évekig használtam, is, remek pannonos móka volt, és évente egy-két számlát kellett kifizetnem, apu kedve szerint. Aztán valamikor apu mondta, hogy már öreg vagyok, fizessem magamnak, lett az előfizetésből kártya, de mivel a bankos mobilom hozzávetőlegesen korlátlan, nem láttam értelmét új kártya vételének az első lejártakor. Ezzel csak az a baj, hogy a család egyik fele nem ismeri az új számomat, a másik meg képtelen megérteni, hogy nem kívánok fenntartani két telefont (főleg, ha az egyik tök ingyenes), és továbbra is a pannonoson hív (ami nagyrészt be sincs kapcsolva...), például apu, aki eleinte még olyat is mondott, hogy neki drága felhívni a bank hetvenes számát. Jól esett mondani, hogy "csak csörgess meg, visszahívlak". :D
Aztán este negyed kilenckor, mikor Bog hívott (én ugye a vacsin ültem), hogy nagyanyámék már ezerszer hívtak (milyen érdekes, ők engem mindig ezerszer hívnak, de az én telefonomon egy nem fogadott hívás sincs...), akkor egy gyors hívással meghúztam a kör maradék kerületét, és most megint minden nagyszülő, szülő és egyéb elsőrendű rokon ismeri a számomat, hurrá-hurrá.
Most jut eszembe, micsudi illusztris vendég volt velünk egyszerre este a kajáldában: maga Kuncze Gábor! Hahá! Amúgy annyira nem örültem, egyrészt mert minek örülnék neki, másrészt mert ahogy megjelent, páran a kollegák közül székelyhimnuszt akartak neki énekelni, meg dedikáltatni akarták vele az Árpád-sávos lobogójukat (ami nyilván nem volt kéznél), és úgy egyébként, a viccelődős szakmázásból lett unalmas politizálás, szóval, ne egyen senki egy helyen Kuncze Gáborral.
Ellenben a HP Magyarország volt olyan kedves, és rendezett nekem névnapi bulit, de nem ők voltak az egyetlenek - benn a cégnél meg pizzát rendeltünk (4x45 cm), természetesen egyik sem a nevezetes nap alkalmából történt, de jól jött ki. Tegnap tehát pizzát ettem, és szarvasbélszínt közepesen átsütve, no meg libamájat, egy egészen kevéske mákban forgatott túrógombócot, lekvárral. Boldog névnapot nekem! :)
Természetesen tegnap tovább gyűrűzött a mobiltelefon-mizéria... Még ezer éve kaptam egy telefont, ami előfizetéses volt, és évekig használtam, is, remek pannonos móka volt, és évente egy-két számlát kellett kifizetnem, apu kedve szerint. Aztán valamikor apu mondta, hogy már öreg vagyok, fizessem magamnak, lett az előfizetésből kártya, de mivel a bankos mobilom hozzávetőlegesen korlátlan, nem láttam értelmét új kártya vételének az első lejártakor. Ezzel csak az a baj, hogy a család egyik fele nem ismeri az új számomat, a másik meg képtelen megérteni, hogy nem kívánok fenntartani két telefont (főleg, ha az egyik tök ingyenes), és továbbra is a pannonoson hív (ami nagyrészt be sincs kapcsolva...), például apu, aki eleinte még olyat is mondott, hogy neki drága felhívni a bank hetvenes számát. Jól esett mondani, hogy "csak csörgess meg, visszahívlak". :D
Aztán este negyed kilenckor, mikor Bog hívott (én ugye a vacsin ültem), hogy nagyanyámék már ezerszer hívtak (milyen érdekes, ők engem mindig ezerszer hívnak, de az én telefonomon egy nem fogadott hívás sincs...), akkor egy gyors hívással meghúztam a kör maradék kerületét, és most megint minden nagyszülő, szülő és egyéb elsőrendű rokon ismeri a számomat, hurrá-hurrá.
Most jut eszembe, micsudi illusztris vendég volt velünk egyszerre este a kajáldában: maga Kuncze Gábor! Hahá! Amúgy annyira nem örültem, egyrészt mert minek örülnék neki, másrészt mert ahogy megjelent, páran a kollegák közül székelyhimnuszt akartak neki énekelni, meg dedikáltatni akarták vele az Árpád-sávos lobogójukat (ami nyilván nem volt kéznél), és úgy egyébként, a viccelődős szakmázásból lett unalmas politizálás, szóval, ne egyen senki egy helyen Kuncze Gáborral.
