Bogéknál vagyunk, macskástól-mindenestől lejöttünk (illetve inkább fel, vagy jobbra, ha már mindenképp), remek út volt, viszont megint vezettem. Természetesen booorzasztóan ment, viszont már talán ritkábban nézem, hányasban vagyok, és ami a legnagyobb szó, hogy egész élveztem a dolgot. Lica kurva idegesítő volt, egész úton nyávogott, és szinte láttam magam előtt, ahogy ül a kosarában, és vigyorogva igyekszik a lehető legidegesítőbb hangokat kicsalogatni magából.
De most, hogy itt ülök, oldalamon a két, takaróba bugyolált, mélyen szundító (időnként horkoló) macsekkal, már egyáltalán nem bánom, hogy hagytam magam rábeszélni a dologra.
Ellenben Bog hazaérhetne már Nyíregyházáról. Nem értette, hogy miért akarok velük menni, hiszen én utálok vásárolni.
most mondtam volna azt, hogy mert Nyíregyházán még nem ettem mekiben?
Holnap karácsony, már épp itt az ideje, kíváncsi vagyok, Bog mit szól majd az ajándékához. Méghogy adni jobb - kész agyrém. Vajon tetszeni fog neki, vajon jó lesz rá, vajon igazán tetszeni fog neki?
