Fura dolog ez a temetés. Néha elgondolkozom azon, hogy ha a halál mégsem csak szimplán arról szól, hogy az utolsó gondolat lekapcsolja maga után a villanyt, akkor vajon mi lesz a testtel. Mármint gondolom nem nagyon lesz rá szükség, de mégis, melyik a jobb? Elhamvasztani? Az talán túlságosan véglegesnek tűnik - oké, tudom, a halálnál kevesebb végleges dolog van, de akkor is. Persze ha simán egy fadobozba záratjuk magunkat, és hagyjuk, hogy a piszkos munkát elvégezzék a kukacok, nos, akkor sem vagyunk igazából előrébb. Mindenesetre fura, hogy azok a népek, akik valamivel közelebb voltak a természethez, mint mondjuk én, szóval hogy ők piramisokat építettek. Meg lovakat meg szolgálókat temettek a rokonok mellé - na jó, mondjuk a lovakkal és a szolgákkal szemben ez igazán nagy kitolás volt, de ez mindegy. A lényeg, hogy vajon mennyire jó ötlet eldobni azt, ami annyi ideig egész jól szolgált minket? Nem lehet, hogy ez is csak egy a végtelen pazarlási praktikákból, amiben mi emberek olyan jók vagyunk?
Persze hülyeség az egész. Az egyiptomiak bebalzsamoztak egy halom embert, és mire mentek vele? Hát igen, egy csomó kultúrát adtak nekünk, ott vannak ugye a már említett piramisok, no meg a filmek a járkáló hullákkal, múzeumok... De valahogy ez az egész akkor is olyan fura. Elmegyünk, búcsút veszünk valakitől, akivel fogalmunk sincs, hogy mi történt. Az egyetlen, amit tudunk, hogy nem látjuk már többé - ebben az életben.
Isten veled, Árpád. Sosem felejtem el, milyen jót buliztál az esküvőn.
Persze hülyeség az egész. Az egyiptomiak bebalzsamoztak egy halom embert, és mire mentek vele? Hát igen, egy csomó kultúrát adtak nekünk, ott vannak ugye a már említett piramisok, no meg a filmek a járkáló hullákkal, múzeumok... De valahogy ez az egész akkor is olyan fura. Elmegyünk, búcsút veszünk valakitől, akivel fogalmunk sincs, hogy mi történt. Az egyetlen, amit tudunk, hogy nem látjuk már többé - ebben az életben.
Isten veled, Árpád. Sosem felejtem el, milyen jót buliztál az esküvőn.
