Panama és San José között semmi sem történt, kaptunk valami tipikus latin-amerikai kaját, fura kenyér, benne csirke meg sajt meg talán uborka, és mivel összesen csak két-háromszáz kilométert repültünk, mire elértük az utazómagasságot, már kezdhettünk is leszállni. Meg is kérdeztem a mellettem ülő mexikói csávót, hogy már ott is vagyunk - mire ő szertartásosan becsukta a világ legnagyobb közgazdaság tankönyvét, keresztet vetett, rám nézett, és azt mondta: We are there when we landed already.
A keresztvetés már felszállásnál is feltűnt, az első embert hülyének néztem, a tizediknél kezdtem kicsit hajlani a dologra, végülis ártani nem árt. Aztán végül az ateista felem nyert, viszont irígylésre méltó volt az a nyugalom, amivel ezek az emberek hátradőltek a babonás kis hülyeségük után - ők megtettek mindent, innentől Istené a felelősség.
Mikor ideértünk, kiderült, hogy a) valahol útközben elhagyták a csomagomat b) nem bírom wc nélkül 13 óránál tovább. A csomagom elméletileg holnap jön, a b pontot meg még a reptéren elintéztem. 12 amerikai dollárért vettem magamnak egy alsógatyát,
blanco, mondta a costa ricai eladó, de kiderült, hogy csak majdnem blanco, mert van rajta egy hímzett sárkánygyík. Spectacular, vagy hogy mondják errefelé
egy zoknit, meg egy pólót,
utóbbin egy bazinagy "Beware Pirates!" felirat - gondoltam remekül illik a gyíkos alsógatyámhoz. Marioval, a helyi ájtís gyerekkel szénné röhögtük magunkat, persze ő könnyen röhög, nem az ő bőröndjének kélt lába valahol a két kontinens között...
aminél kicsit elgondolkoztam, hogy a G/EG az mi a tököm lehet méret esetében, de már tudom: Grande/ExtraGrande. Az eladógyerek úgy nézett rám, mikor megkérdeztem, mint aki a marsról jött. Mario első ötlete az volt, hogy a két méretből az utóbbi a péniszméret, a nők melltartójának analógiájára.
Jelenleg nem esik az eső, csak bazi felhők vannak, meg olyan páratartalom, hogy akár eshetne is.
Voltunk kajálni egy közeli bevásárlóközpontban, és bár erős volt a kísértés, hogy burger kingben egyek, végül valami helyi specialitást választottam: bolognai-szerű húsos mártás, pirított krumpligolyók, meg valami cukrozott banánra megtévesztően hasonlító cucc - összességében finom volt, és a hozzá ivott helyi gyümölcslé
háromszor kérdeztem meg, miből van, és háromszor voltam képtelen megjegyezni
sem volt rossz, kicsit a vízízű ananászleves baracklére hajazott, de amúgy tökéletesen elviselhető.
Az emberek érdekesek, mindenki kedves, mindenki mosolyog,
bár a cég parkolóőre egy akkora pump-actionös sörétessel jött elénk, hogy magam is elképedtem, pedig amúgy a fegyverek nagy kedvelője vagyok
a fickók nagyobbik része nálam alacsonyabb, közepes testalkatú, barna bőrű, kedves arcú, hátrazselézett hajú - de komolyan, itt mindenkinek egyforma a haja: homlokban erősen kopaszodó, mélyfekete, hátranyalt. A nők alapvetően két részre oszthatók: alacsony, tömzsi illetve magasabb, vékonyabb. Kinézetre picit hasonlítanak a keleti nőkre olyan szempontból, hogy 99 százalékuk csúnya (illetve nem túl megnyerő), a maradék viszont kifejezetten szép.
Az autók is érdekesek: a kilenc tizedük Toyota vagy egyéb japán kocsi, a kamionok viszont a tipikus bazi amcsi csőrösök, gyönyörű egytől egyig mind.
Majd csinálok képeket.
Közben mégiscsak esett - amikor nálunk mindenki fejvesztve menekül az évtized zivatara elől, itt csak blazírt képpel kinyitják az esernyőjüket, és mennek tovább. Mit izguljanak, az év tizenkét hónapjából tizenegyben esik, minden délután.
A keresztvetés már felszállásnál is feltűnt, az első embert hülyének néztem, a tizediknél kezdtem kicsit hajlani a dologra, végülis ártani nem árt. Aztán végül az ateista felem nyert, viszont irígylésre méltó volt az a nyugalom, amivel ezek az emberek hátradőltek a babonás kis hülyeségük után - ők megtettek mindent, innentől Istené a felelősség.
Mikor ideértünk, kiderült, hogy a) valahol útközben elhagyták a csomagomat b) nem bírom wc nélkül 13 óránál tovább. A csomagom elméletileg holnap jön, a b pontot meg még a reptéren elintéztem. 12 amerikai dollárért vettem magamnak egy alsógatyát,
blanco, mondta a costa ricai eladó, de kiderült, hogy csak majdnem blanco, mert van rajta egy hímzett sárkánygyík. Spectacular, vagy hogy mondják errefelé
egy zoknit, meg egy pólót,
utóbbin egy bazinagy "Beware Pirates!" felirat - gondoltam remekül illik a gyíkos alsógatyámhoz. Marioval, a helyi ájtís gyerekkel szénné röhögtük magunkat, persze ő könnyen röhög, nem az ő bőröndjének kélt lába valahol a két kontinens között...
aminél kicsit elgondolkoztam, hogy a G/EG az mi a tököm lehet méret esetében, de már tudom: Grande/ExtraGrande. Az eladógyerek úgy nézett rám, mikor megkérdeztem, mint aki a marsról jött. Mario első ötlete az volt, hogy a két méretből az utóbbi a péniszméret, a nők melltartójának analógiájára.
Jelenleg nem esik az eső, csak bazi felhők vannak, meg olyan páratartalom, hogy akár eshetne is.
Voltunk kajálni egy közeli bevásárlóközpontban, és bár erős volt a kísértés, hogy burger kingben egyek, végül valami helyi specialitást választottam: bolognai-szerű húsos mártás, pirított krumpligolyók, meg valami cukrozott banánra megtévesztően hasonlító cucc - összességében finom volt, és a hozzá ivott helyi gyümölcslé
háromszor kérdeztem meg, miből van, és háromszor voltam képtelen megjegyezni
sem volt rossz, kicsit a vízízű ananászleves baracklére hajazott, de amúgy tökéletesen elviselhető.
Az emberek érdekesek, mindenki kedves, mindenki mosolyog,
bár a cég parkolóőre egy akkora pump-actionös sörétessel jött elénk, hogy magam is elképedtem, pedig amúgy a fegyverek nagy kedvelője vagyok
a fickók nagyobbik része nálam alacsonyabb, közepes testalkatú, barna bőrű, kedves arcú, hátrazselézett hajú - de komolyan, itt mindenkinek egyforma a haja: homlokban erősen kopaszodó, mélyfekete, hátranyalt. A nők alapvetően két részre oszthatók: alacsony, tömzsi illetve magasabb, vékonyabb. Kinézetre picit hasonlítanak a keleti nőkre olyan szempontból, hogy 99 százalékuk csúnya (illetve nem túl megnyerő), a maradék viszont kifejezetten szép.
Az autók is érdekesek: a kilenc tizedük Toyota vagy egyéb japán kocsi, a kamionok viszont a tipikus bazi amcsi csőrösök, gyönyörű egytől egyig mind.
Majd csinálok képeket.
Közben mégiscsak esett - amikor nálunk mindenki fejvesztve menekül az évtized zivatara elől, itt csak blazírt képpel kinyitják az esernyőjüket, és mennek tovább. Mit izguljanak, az év tizenkét hónapjából tizenegyben esik, minden délután.
