Én mióta mondom már, hogy Björk nem tud énekelni, és tessék, mától hivatalos:
Bright side of life
2008.01.28. 13:48 | Miguel | Szólj hozzá!
Ahogy jövök dolgozni, pont valami olyan intézmény mellett vezet el az utam, ahol mozgássérült és rokkant emberekkel foglalkoznak jellemzően. Sok érdekes dolgot láttam már, például tudom, hogy nem nagyon szabad segíteni a tolókocsis embereknek, mert nem rajonganak feltétlenül az ötletért, de amit ma láttam, az mindent visz.
Állt kész faszi egymással szemben, mindkettőjük hóna alatt mankók. Egyszercsak az egyik felemeli a jobb kezében tartott aluminium eszköszt, odakoccintja a másik emberéhez és mosolyogva azt mondja:
- En guard.
Monty Python Repülő Cirkusza ölni tudna egy ilyenért jelentért.
Címkék: fegyver tréfás tanyasi tények
Mi is az a szó... Amnézia?
2008.01.27. 23:01 | Miguel | Szólj hozzá!
Éppen cikket írok, The Spiderwick Chronicles, és vagy két percen át az "igazán ügyesen barkácsol" helyett az agyam csak azt a mondatot dobálja elő, hogy "igazán ügyesen maszturbál".
Nem is lenne ezzel gond, ha a) nem egy kilenc éves fiúról lenne szó; b) a mondat nem jelenne meg nyomtatásban.
Nem is lenne ezzel gond, ha a) nem egy kilenc éves fiúról lenne szó; b) a mondat nem jelenne meg nyomtatásban.
Címkék: stream of consciousness
Golova
2008.01.23. 20:04 | Miguel | 4 komment
Fáj a fejem.
Hol a homlokom mögött jobb oldalt, hol a fejem tetején, a bal szélen, néha a pulzusom ritmusában vibrál, de van, hogy csak szimplán hasogat.
Most menjek el a háziorvoshoz, és mondjam, hogy "kérem, nekem fáj a fejem"?
Hol a homlokom mögött jobb oldalt, hol a fejem tetején, a bal szélen, néha a pulzusom ritmusában vibrál, de van, hogy csak szimplán hasogat.
Most menjek el a háziorvoshoz, és mondjam, hogy "kérem, nekem fáj a fejem"?
Címkék: tréfás tanyasi tények
Kérdés
2008.01.21. 12:32 | Miguel | 7 komment
[12:25] <Miguelke> "hogy élhetnek tizen 9 négyzetméteren?" Hát például nem csinálok 8 gyereket, bazeg
[12:27] <flamooca> ááááááááááá
[12:28] <flamooca> ez nem életszerű
[12:28] <flamooca> itt Óbudán mást kérdőjelezünk meg
[12:28] <flamooca> "hogy tudtak keféli, úgy 9 négyzetméteren, hogy már volt 7 gyerek"
[12:28] <flamooca> ez a kérdés
Címkék: stream of consciousness
china
2008.01.20. 01:35 | Miguel | Szólj hozzá!
Én nem tudom, mi a helyzet úgy nagy átlagban az undorító helyekkel, mert van szerencsém nem sűrűn látogatni ilyeneket, bár jobban végiggondolva Budapesten élek, ahol az ember táncolva megy munkába reggelente - milyen kár, hogy a szomorú valcer lépéseinek ritmusát az előttünk elhaladó gazdik barna metronómja szabja meg.
Sőt, azt sem tudom, hogy milyen egy átlagos női vécé, mert bár állítólag az mindennél koszosabb és visszataszítóbb, eddigi életem során bőven a statisztikai hibahatár alatt fordultam meg direkte piszoár nélküli nyilvános illemhelyen.
Azt meg aztán végképp nem értem, hogy lehet az, hogy bizonyos férfitársaim afféle önképző intimszobrász-műhelynek képzelik a wc-t. Mármint biztos minden kedves hímtaggal rendelkező olvasó belefutott már olyan porceláncsészébe, mely hetyke, ámde módfelett bozontos és rendezetlen szakállat növesztett a gondatlan - vagy épp kiváltképp szeleburdi - használónak köszönhetően. Mert az egy dolog kérem, hogy hullik, sőt, stresszes munkahelyen felőlem aztán tépkedni is lehet, na de annyi legyen már mindenkiben, hogy nem hagyja az utókorra a nyomokat.
És ha már nyomok, akkor a kedves "tűzoltó" és "nyomdász" urak figyelmébe ajánlanám azt, hogy ha nem megy a célzás, le is lehet ülni (hacsak ugye valaki más már nem hugyozta össze előbb az ülőkét), viszont ha már ül, és esetleg hosszabb ideig is teszi ezt, utána bátran használja a legtöbb csésze mellett megtalálható kefét.
Vagy ha ezt nem teszi, legalább az irodába visszamenve ne adjon hangot afölött érzett felháborodásának, hogy valaki megint hagyta a mosdókagylóra csöppenni a folyékony szappant - leginkább azért ne, mert a meggyanúsított ismeretlen legalább egy kézmosásnyi előnyben lesz.
Sőt, azt sem tudom, hogy milyen egy átlagos női vécé, mert bár állítólag az mindennél koszosabb és visszataszítóbb, eddigi életem során bőven a statisztikai hibahatár alatt fordultam meg direkte piszoár nélküli nyilvános illemhelyen.
Azt meg aztán végképp nem értem, hogy lehet az, hogy bizonyos férfitársaim afféle önképző intimszobrász-műhelynek képzelik a wc-t. Mármint biztos minden kedves hímtaggal rendelkező olvasó belefutott már olyan porceláncsészébe, mely hetyke, ámde módfelett bozontos és rendezetlen szakállat növesztett a gondatlan - vagy épp kiváltképp szeleburdi - használónak köszönhetően. Mert az egy dolog kérem, hogy hullik, sőt, stresszes munkahelyen felőlem aztán tépkedni is lehet, na de annyi legyen már mindenkiben, hogy nem hagyja az utókorra a nyomokat.
És ha már nyomok, akkor a kedves "tűzoltó" és "nyomdász" urak figyelmébe ajánlanám azt, hogy ha nem megy a célzás, le is lehet ülni (hacsak ugye valaki más már nem hugyozta össze előbb az ülőkét), viszont ha már ül, és esetleg hosszabb ideig is teszi ezt, utána bátran használja a legtöbb csésze mellett megtalálható kefét.
Vagy ha ezt nem teszi, legalább az irodába visszamenve ne adjon hangot afölött érzett felháborodásának, hogy valaki megint hagyta a mosdókagylóra csöppenni a folyékony szappant - leginkább azért ne, mert a meggyanúsított ismeretlen legalább egy kézmosásnyi előnyben lesz.
Címkék: anyád kaka
A hangok mondják
2008.01.20. 01:17 | Miguel | 1 komment
Általában mindenki különböző hangot jelöl meg, ha kedvenc énekesét kérdezem, vagy úgy általában mindenki külön stílust, szóval most nem arról emlékeznék meg, hanem.
Van az a fajta hang, amit az ember szíve szerint akkor venne elő, amikor leejti a mézes csuprot, előtte zárják be a boltot - pedig csak egy liter tej kéne, de legfőképp akkor, mikor a főnökkel a bérről tárgyal. Na, az a hang például ilyen (főleg a "don't hold me" résznél tessenek figyelni):
Van az a fajta hang, amit az ember szíve szerint akkor venne elő, amikor leejti a mézes csuprot, előtte zárják be a boltot - pedig csak egy liter tej kéne, de legfőképp akkor, mikor a főnökkel a bérről tárgyal. Na, az a hang például ilyen (főleg a "don't hold me" résznél tessenek figyelni):
Címkék: ajánló
Kőbe vésve
2008.01.17. 19:44 | Miguel | 3 komment
Vajon Isten bemondta elsőre a tízparancsolatot, vagy történt olyasmi, hogy:
"Ehh, basszus, mégse, legyen inkább a hetedik az első, a második meg a tizedik..."
És vajon Mózes mit szólt ilyenkor?
szerk.: vagy csak átvette, de nem ő véste...?
"Ehh, basszus, mégse, legyen inkább a hetedik az első, a második meg a tizedik..."
És vajon Mózes mit szólt ilyenkor?
szerk.: vagy csak átvette, de nem ő véste...?
Címkék: jézus
Az író olvasó
2008.01.11. 00:21 | Miguel | 2 komment
Régebben ment az írás akkor is, ha nem akartam. Mármint írni persze akartam, de nem volt semmi konkrét gondolatom vagy témám, egyszerűen csak élveztem, hogy ha elég gyorsan mozgatom a ceruzát vagy nyomkodom egymás után a billentyűket, akkor csak hagynom kell, hogy az agyam dobálja a betűket egymás után, a végén meg értelem lesz, vagy ártalom, de a lényeg, hogy sosem kellett órákat üldögélnem, hogy eszembe jusson valami. A dolgozataimat is így írtam és a cikkeket is így írom: leülök, nekikészülök, pár perc mozdulatlanság, az agyamban cikáznak a félkész mondatok, aztán egyszer csak katt - a tudatos felem félreáll, és hagyja, hogy megszülessen az, ami még össze sem állt.
Persze nem gondolom, hogy jól írok, egyszerűen csak jó érzés, hogy tudok mit válaszolni, ha megkérdezik, hogy mi az, ami igazán könnyen megy.
Régebben ment az írás akkor is, ha nem akartam. Mostanában megint olvasok. Mostanában megint megy az írás - akkor is, ha nem akarom.
Komolyan, nem értem, hogy lehet valaki arra büszke, hogy nem olvas könyveket. Persze tudom, ezt is simán kenhetjük az iskolára, meg a magyar oktatásra, hiszen egy Légy jó mindhalálig vagy egy Arany ember
ami történetesen nekem mondjuk tetszett
örökre megutáltathatja az írott szöveget az emberekkel, és az a nézet sem segít, hogy aki nem klasszikusokkal és kortárs szépirodalommal üti el a mindennapjaiban akadó üres órákat, az egy mihaszna bunkó.
Elismerem, az vagyok. Soha nem lennék képes mondjuk Márait, Spírót vagy Jókait (se Annát, se Mórt) élvezettel olvasni,
valljuk be, ha az ember jobbára a trolin olvas, valahogy nem is érzi helyénvalónak az említett szerzőket
és bár a fél kezemet odaadnám, ha egyszer az ő stílusos könnyedségével írhatnék, nem tetszik Vonnegut minden mondata, sőt, minden könyve sem (persze nem olvastam minden könyvét).
Ennek ellenére olvasok, például most A sógunt, meg A balekot, és van itt egy félbehagyott Vonnegut is, meg az új fordítóval előálló Korongvilág - csupa ponyva, vagy jóindulattal is félponyva, de akkor is, megéri elolvasni, hogy feltöltődjek betűvel.
Célpont nincs, de jó tudni, hogy lőszer azért akad.
Persze nem gondolom, hogy jól írok, egyszerűen csak jó érzés, hogy tudok mit válaszolni, ha megkérdezik, hogy mi az, ami igazán könnyen megy.
Régebben ment az írás akkor is, ha nem akartam. Mostanában megint olvasok. Mostanában megint megy az írás - akkor is, ha nem akarom.
Komolyan, nem értem, hogy lehet valaki arra büszke, hogy nem olvas könyveket. Persze tudom, ezt is simán kenhetjük az iskolára, meg a magyar oktatásra, hiszen egy Légy jó mindhalálig vagy egy Arany ember
ami történetesen nekem mondjuk tetszett
örökre megutáltathatja az írott szöveget az emberekkel, és az a nézet sem segít, hogy aki nem klasszikusokkal és kortárs szépirodalommal üti el a mindennapjaiban akadó üres órákat, az egy mihaszna bunkó.
Elismerem, az vagyok. Soha nem lennék képes mondjuk Márait, Spírót vagy Jókait (se Annát, se Mórt) élvezettel olvasni,
valljuk be, ha az ember jobbára a trolin olvas, valahogy nem is érzi helyénvalónak az említett szerzőket
és bár a fél kezemet odaadnám, ha egyszer az ő stílusos könnyedségével írhatnék, nem tetszik Vonnegut minden mondata, sőt, minden könyve sem (persze nem olvastam minden könyvét).
Ennek ellenére olvasok, például most A sógunt, meg A balekot, és van itt egy félbehagyott Vonnegut is, meg az új fordítóval előálló Korongvilág - csupa ponyva, vagy jóindulattal is félponyva, de akkor is, megéri elolvasni, hogy feltöltődjek betűvel.
Célpont nincs, de jó tudni, hogy lőszer azért akad.
Címkék: stream of consciousness
I am legend
2008.01.04. 11:52 | Miguel | 2 komment
Most így hirtelen nem tudnám felsorolni, hogy mi volt az utolsó öt film, amit moziban láttunk, de az biztos, hogy mind az öt szar volt, illetve nem, volt pár, ami egyszerűen a szar jelzőt sem érdemli meg (Macskafogó 2). Ellenben tegnap egy hirtelen ötlettől vezérelve beültünk az I am legendre - a hirtelen ötlet már csak azért is hasznos, mert így az embernek nincs ideje alaposan utánaolvasgatni a filmnek, én is csak az imdb-n néztem meg, hogy hány pontot kapott az amcsi nézőktől.
Egy pillanatra sem bántuk meg, hogy jegyet váltottunk Will Smith legújabb mozijára. A látvány pazar, egyszerűen kevés annyira hatásos mozis effekt van, mint az üres nagyvárosok látványa, főleg, ha a készítők nem lusták kicsit "lelakni" az utcákat. A történet jó, nekem nagyon tetszett, hogy folyamatosan hallottuk a múlt híreit, tényleg valami ilyesmi lesz majd egyszer, hogy a világ hatalmas változását hozó események mind-mind visszavezethetőek lesznek egy ártatlan CNN-es töltelékinterjúra. A főszereplő nem mindenható, sőt, látványosan be van szarva és a könnyeivel küszködik, amikor valami sötét zugba kellene bemennie, és a bosszú-jelenetben sem jön össze neki minden. Van humor, van normális befejezés, ami nincs, az a normális fordítás, de már megszoktam, hogy nem szabad olvasnom a feliratokat, mert csak felidegesítem magam rajtuk.
Kár, hogy csak minden hatodik alkalommal sikerül jó filmre beülni, mert jó érzés úgy kijönni, hogy "nnah, ez fasza volt" (meg úgy, hogy hú, de nem akarok zombi lenni).
Címkék: ajánló
2008.01.02. 14:01 | Miguel | 2 komment
Nem újévi fogadalmak, csak egy-két dolog:
Idén kimegyünk Boggal Angliába. Hogy melyik részére és mit fogunk csinálni, az nem túl tiszta, de megyünk.
Ha Specky visszacsónakázik, megkérem, hogy tanítson gitározni - ez a dolog kábé hat éve húzódik, mármint nem konkrétan az, hogy Specky tanítson, hanem hogy végre rászánjam magam arra, hogy kiröhögtessem valakivel a kéztartásomat meg a rossz beidegződéseimet, és még fizessek is.
Címkék: tréfás tanyasi tények
BÚÉK, mi...?
2008.01.01. 20:13 | Miguel | Szólj hozzá!
Harmincadikán délelőtt kezdtem érezni, hogy valami nincs teljesen rendben velem, már ami az egészségem és a makkok közti, amúgy felettébb kiegyensúlyozott viszonyt illeti. Délutánra még nagy nehezen befejeztem
hát vagy na, összecsaptam, bocs Bate...
a cikkeket, amikkel adós voltam, aztán nekiálltam hülyére betegeskedni magam, másnap reggel nyitottam is egy gyors lázméréssel, "ha több, mint 37.5, szólok Bognak", mondtam magamban. 39 foknál döntöttem úgy, hogy az elsődleges kritérium teljesítve, ha ennél lázasabb vagyok, az nem érdekel. Tea, tea, lázálmok, tea, tea, valami hülye ünnep, tea. A lázam már elmúlt,
... csak őrülten viszket a hátam...
viszont arra jöttem rá, hogy az ember napközben sokkal többször nyeli le a nyálát, mint egyébként azt gondolná. Legalábbis most van egy beépített számláló a torkomban, casio, vagy tissot... ja nem, tüszős, basszameg...
mikor elkezdtem írni a posztot, még úgy voltam vele, hogy a végéig kiderítem, megyek-e holnap dolgozni. Szar, hogy betegséggel kezdek, de ha most bemegyek, két dolog lehet: megfertőzök másokat is vagy én magam esek vissza (esetleg e kettő kombinációi). Szóval, gőzöm sincs, mi legyen.
hát vagy na, összecsaptam, bocs Bate...
a cikkeket, amikkel adós voltam, aztán nekiálltam hülyére betegeskedni magam, másnap reggel nyitottam is egy gyors lázméréssel, "ha több, mint 37.5, szólok Bognak", mondtam magamban. 39 foknál döntöttem úgy, hogy az elsődleges kritérium teljesítve, ha ennél lázasabb vagyok, az nem érdekel. Tea, tea, lázálmok, tea, tea, valami hülye ünnep, tea. A lázam már elmúlt,
... csak őrülten viszket a hátam...
viszont arra jöttem rá, hogy az ember napközben sokkal többször nyeli le a nyálát, mint egyébként azt gondolná. Legalábbis most van egy beépített számláló a torkomban, casio, vagy tissot... ja nem, tüszős, basszameg...
mikor elkezdtem írni a posztot, még úgy voltam vele, hogy a végéig kiderítem, megyek-e holnap dolgozni. Szar, hogy betegséggel kezdek, de ha most bemegyek, két dolog lehet: megfertőzök másokat is vagy én magam esek vissza (esetleg e kettő kombinációi). Szóval, gőzöm sincs, mi legyen.
Címkék: tréfás tanyasi tények
2007.12.28. 22:04 | Miguel | 1 komment
... ilyenkor persze marha kúl kéne hogy legyek, mint akit az egész nem érdekel, hahh, még csak 22:04, és lenne is mit csinálnom
de nem vagyok marha kúl, és a gyomrom is ég.
de nem vagyok marha kúl, és a gyomrom is ég.
Címkék: stream of consciousness
2007.12.27. 15:29 | Miguel | Szólj hozzá!
"A marosvásárhelyi rohammentő szolgálat vezetője, Raed Arafat javasolta, ..."
Ezt hívják globalizációnak, azt hiszem.
Címkék: tréfás tanyasi tények
BB
2007.12.27. 15:00 | Miguel | 1 komment
Egyrészt persze ez csak idő kérdése volt, másrészt viszont egészen morbid az a hiba, amit kiemeltem (és amit valószínűleg azóta kijavítottak, de mikor én olvastam, még így volt).
Ráadásul most lehet megint izgulni, hogy vajon ha marad valami az emberiségből a harmadik világháború után, ez lesz-e az a hír, amit a történelemkönyvek az "első intő jelként" említenek majd...
Címkék: atom
Karácsony
2007.12.26. 20:11 | Miguel | Szólj hozzá!
Ez most ilyen infantilis poszt lesz, mert én imádom a karácsonyt, ajándékostul-fástul-mindenestül, és kaptam is egy halom dolgot, például Guitar Hero III-at, ami konkrétan hihetetlen,
mert Magyarországon nem kapható
de Bog beszerezte nekem, beszervezett némi németországi rokonságot segítségnek, akik az utolsó pillanatban még postára adták, Bog meg átcsomagolta, a fene a cseles mindenit, én meg a fejemet vakartam két napig, hogy mi a frász az, aztán csomagbontásnál meg ültem hülye vigyorral a fejemen.
Kaptam egy távirányítós helikoptert is, amivel egyelőre vérprofin tudok fél méter emelkedés után dugóhúzóba kerülve látványosan lezuhanni, de már látom, hogy tavasszal így megy majd a kis szöcske kint a ligetben, hogy zzzzzzzííííííííí.
Ja, és ma Balázzsal sikerült valami borzasztó bénán elpengetni a Hotel Kalifornia pár akkordját, hehe, vicces volt ismeretlenül belevágni, és vezényszóra váltani G-ről D-re (hogy dúr vagy moll azt nem tudom, de nem is érdekel).
mert Magyarországon nem kapható
de Bog beszerezte nekem, beszervezett némi németországi rokonságot segítségnek, akik az utolsó pillanatban még postára adták, Bog meg átcsomagolta, a fene a cseles mindenit, én meg a fejemet vakartam két napig, hogy mi a frász az, aztán csomagbontásnál meg ültem hülye vigyorral a fejemen.
Kaptam egy távirányítós helikoptert is, amivel egyelőre vérprofin tudok fél méter emelkedés után dugóhúzóba kerülve látványosan lezuhanni, de már látom, hogy tavasszal így megy majd a kis szöcske kint a ligetben, hogy zzzzzzzííííííííí.
Ja, és ma Balázzsal sikerült valami borzasztó bénán elpengetni a Hotel Kalifornia pár akkordját, hehe, vicces volt ismeretlenül belevágni, és vezényszóra váltani G-ről D-re (hogy dúr vagy moll azt nem tudom, de nem is érdekel).
Címkék: jézus
... kisült-e már...
2007.12.20. 11:09 | Miguel | 1 komment
Tegnap végül Jézus megvette nekem az új monitoromat, és nagyon bízom benne, hogy a hármas szám szerencsét hoz: öt éven belül ez ugyanis a harmadik próbálkozásom, ez most egy gyönyörű TFT, az előző kettő szintén szép volt, de CRT.
Kicsattogtam ide a sarki pc-közértbe, délutánra pedig le is szállították a szajrét, kipróbáltuk az eladóval, hogy nincs-e valami azonnal látható hiba a képernyőn, majd boldogan távoztam.
Természetesen még szoknom kell, hatalmas, 22 colos, szélesvásznú képernyő, az átlagos internetezéshez, szövegszerkesztéshez talán túl nagy is, de persze nem is az volt a cél, hogy 55 centi átmérőn olvassam az index cikkeit.
Már csak az marad nagy kérdésnek, hogy Bog mi a fenét vett nekem, persze úgy teszek, mintha marha kúlul simán kibírnám karácsonyig, pedig közben majd beledöglök, olyan bazi kíváncsi vagyok...
Címkék: jézus
85
2007.12.16. 20:37 | Miguel | Szólj hozzá!
Egyrészt már várom nagyon az új monitoromat, ami ugyan samsung lesz megint, de most tft, hát igen, teszünk egy próbát, aztán ha nem, akkor nem tudom, várok minimum a 3d-s megoldásig.
Viszont ami ennél sokkal fontosabb, hogy ma volt nagyapám 85.
basszus, nyolcvanöt...
szülinapja, illetve talán holnap lesz, de mindegy, ma volt a családi buli, egy helyes
és minden jel szerint pofátlanul drága
étteremben, voltunk vagy... nem tudom, de sokan, és jó volt látni nagyapámat meg a kis családját, főleg, hogy apró véletlenek egész sora kellett ahhoz, hogy mi és úgy üljünk és nevessünk és iszogassunk és eszegessünk ott.
Hát sors, egyrészt köszi, de tényleg, másrészt meg kapd be. Mehetett volna ez könnyebben is.
Viszont ami ennél sokkal fontosabb, hogy ma volt nagyapám 85.
basszus, nyolcvanöt...
szülinapja, illetve talán holnap lesz, de mindegy, ma volt a családi buli, egy helyes
és minden jel szerint pofátlanul drága
étteremben, voltunk vagy... nem tudom, de sokan, és jó volt látni nagyapámat meg a kis családját, főleg, hogy apró véletlenek egész sora kellett ahhoz, hogy mi és úgy üljünk és nevessünk és iszogassunk és eszegessünk ott.
Hát sors, egyrészt köszi, de tényleg, másrészt meg kapd be. Mehetett volna ez könnyebben is.
Címkék: szülinap tréfás tanyasi tények
2007.12.14. 09:11 | Miguel | 2 komment
A most megjelenő guruban két cikkem is van, sosem gondoltam volna, hogy egyszer tizenkettő oldalon keresztül írhatok majd olyan újságba, ami valóban meg is jelenik. Az egyik, a Gears of War játékcikk, igazából nem az, amit az unokáimnak is büszkén mutogatok majd, ellenben a korábban már említett Nyulászi Zsolt féle interjú egész pofásra sikeredett,
kivéve az a szar "Köszönjük az interjút", hogy száradna le a kezem...
azt is mondhatnám, hogy büszke vagyok rá. Négy oldal, témája és szerkezete alapján simán elmenne nem tiniknek szóló sajtótermékbe is, ráadásul tényleg sok olyan információ szerepel benne, ami eddig a játékiparban dolgozók körén kívül nem volt túlságosan ismert.
És ez azért jó, mert valami ilyesmi a cél. Egyrészt hogy újat mondjak, másrészt hogy úgy, hogy azt esetleg nálam nagyobbak is észrevegyék, illetve nálam jobbak is elismerjék.
Alakul.
kivéve az a szar "Köszönjük az interjút", hogy száradna le a kezem...
azt is mondhatnám, hogy büszke vagyok rá. Négy oldal, témája és szerkezete alapján simán elmenne nem tiniknek szóló sajtótermékbe is, ráadásul tényleg sok olyan információ szerepel benne, ami eddig a játékiparban dolgozók körén kívül nem volt túlságosan ismert.
És ez azért jó, mert valami ilyesmi a cél. Egyrészt hogy újat mondjak, másrészt hogy úgy, hogy azt esetleg nálam nagyobbak is észrevegyék, illetve nálam jobbak is elismerjék.
Alakul.
Címkék: ajánló pc guru
2007.12.03. 21:23 | Miguel | Szólj hozzá!
Manapság már pizzát rendelni sem olyan békés dolog, mint régen. Kezdődött azzal, hogy nem működött a kapunyitó, vagyis nekem kellett lelépcsőzni, ez eleve milyen már, a pizzafutár kapjon keszonbetegséget a szintkülönbség miatt, ne én, neki ez szakmai
na jó, ez talán erős
ártalom. Aztán meg mire leértem, az egyik szomszéd heves vitába keveredett a kihordóval, valószínűleg csak azért nem mentek ölre, mert az egyiknél a pizzám volt, a másiknál meg egy kisgyerek, egyik sem láncfűrész, bár a gyerek elég hangos tud lenni.
Ott álltam kettőjük között, igyekeztem megkaparintani a kajámat és közben nem belekeveredni a következő dialógusba:
- Csak kérdeztem, hogy kit keresel!
- Mi közöd hozzá, ki vagy te, a CIA?
- Nem, itt lakom!
- Szerinted, pizza van a kezemben, mégis mit csinálhatok itt?
Persze az is lehet, hogy manapság a brokit nem a pizzára teszik, hanem mellé adják.
Rögtön kettőt is...
na jó, ez talán erős
ártalom. Aztán meg mire leértem, az egyik szomszéd heves vitába keveredett a kihordóval, valószínűleg csak azért nem mentek ölre, mert az egyiknél a pizzám volt, a másiknál meg egy kisgyerek, egyik sem láncfűrész, bár a gyerek elég hangos tud lenni.
Ott álltam kettőjük között, igyekeztem megkaparintani a kajámat és közben nem belekeveredni a következő dialógusba:
- Csak kérdeztem, hogy kit keresel!
- Mi közöd hozzá, ki vagy te, a CIA?
- Nem, itt lakom!
- Szerinted, pizza van a kezemben, mégis mit csinálhatok itt?
Persze az is lehet, hogy manapság a brokit nem a pizzára teszik, hanem mellé adják.
Rögtön kettőt is...
Címkék: tréfás tanyasi tények
Zed's dead, baby
2007.12.01. 08:27 | Miguel | 2 komment
Nézzük Boggal az új sorozatot a tévében, valami csaj szellemeket lát, hatalmas újítás, látványos trükkök, fos az egész, de a magyar fordító rá tud tenni egy lapáttal.
Apádat akkor látták utoljára, mikor egy chopperrel elindult vietkong területek felé. (Vagy valami ilyesmi.)
Nem helikopterrel, chopperrel. Első hallásra csak bután néztem, aztán persze összeállt a kép. Nyilván a fater fölült egy motorra,
Ez nem egy motor, ez egy chopper. Kié ez chopper? Zedé. Ki az a Zed? Zed egy hulla, bébi.
és elpöfögött a sárgákkal teli esőerdők felé.
A legszomorúbb ebben az egészben, hogy az illető fordító biztos baromi büszke volt magára, hogy ő tudta, hogy a chopper az nem egyenlő a motorkerékpárral, a chopper az chopper.
Apádat akkor látták utoljára, mikor egy chopperrel elindult vietkong területek felé. (Vagy valami ilyesmi.)
Nem helikopterrel, chopperrel. Első hallásra csak bután néztem, aztán persze összeállt a kép. Nyilván a fater fölült egy motorra,
Ez nem egy motor, ez egy chopper. Kié ez chopper? Zedé. Ki az a Zed? Zed egy hulla, bébi.
és elpöfögött a sárgákkal teli esőerdők felé.
A legszomorúbb ebben az egészben, hogy az illető fordító biztos baromi büszke volt magára, hogy ő tudta, hogy a chopper az nem egyenlő a motorkerékpárral, a chopper az chopper.
Címkék: anyád
Büdös a meló
2007.11.20. 08:57 | Miguel | 6 komment
Azért néha elgondolkozom azon, hogy mennyivel szarabb munkahelyem is lehetne,
sőt, valójában egyáltalán nem szar a munkahelyem...
de most láttam, hogy a szomszéd bácsinál, aki bűzlik, de tényleg, épp egy cég munkásai takarítanak.
Hát, akkor már a Johnson & Johnson, meg a végbélhőmérő.
sőt, valójában egyáltalán nem szar a munkahelyem...
de most láttam, hogy a szomszéd bácsinál, aki bűzlik, de tényleg, épp egy cég munkásai takarítanak.
Hát, akkor már a Johnson & Johnson, meg a végbélhőmérő.
Címkék: kaka
Legyen a gépnek halleluja
2007.11.04. 03:22 | Miguel | Szólj hozzá!
Megfájdult a bokám, elment a hangom, a bal fülem még zúg és valaki a lábamra is taposott,
és hányok az édestől, és izzadok a sóstól
de azért azt az érzést, ahogy a finálé zúzásában szinte rá lehetett feküdni a hangra, mint gyerekkoromban a szélre a tízemeletesek között, szóval azt az érzést, ahogy csak hagytam
sokadmagammal
hogy megsüketüljek és megvakuljak, és mindezt vigyorogva, mert a Quimby jóóóó, na azt az érzést most nem sok mindenre cserélném el, esetleg arra, hogy végre egyszer Bog is ott legyen velem egy koncertjükön.
és hányok az édestől, és izzadok a sóstól
de azért azt az érzést, ahogy a finálé zúzásában szinte rá lehetett feküdni a hangra, mint gyerekkoromban a szélre a tízemeletesek között, szóval azt az érzést, ahogy csak hagytam
sokadmagammal
hogy megsüketüljek és megvakuljak, és mindezt vigyorogva, mert a Quimby jóóóó, na azt az érzést most nem sok mindenre cserélném el, esetleg arra, hogy végre egyszer Bog is ott legyen velem egy koncertjükön.
Címkék: stream of consciousness
Crysis demo
2007.10.28. 17:19 | Miguel | 7 komment
Ismét egy olyan játék, ami körül nagy a csinnadratta, leginkább a grafika miatt. A nagy előd, a Far Cry nekem a láthatatlan ellenfelekig tetszett, de máig azt mondom, hogy egy olyan FPS-nél, amit a külcsínnyel akarnak eladni, a készítők ne legyenek már annyira pofátlanul lusták, hogy láthatatlan ellenfeleket programoznak... Szinte hallom a meeting zárómondatát: "Oké srácok, szorít az idő, akkor marad a hőfüst-effektet használó szörny..."
A Crysis demóban egyelőre ekkora csúsztatás nincs, ellenben van minden, amit ígértek: korszakalkotó grafika, interaktív környezet, és a játékmenetet döntően befolyásoló felszerelés (lásd nanosuit és módosítható fegyverek).
A látvány tényleg lenyűgöző, még a pillanatnyi jelent tükröző DirectX9-es környezetben is, állítólag a jövőt jelentő DirectX10 még ennél is szebb. A képernyő szinte nyüzsög, minden él, minden mozog vagy csillog, az ember alkotta építmények és a berendezések kidolgozottak, de sajnos ez nehezen megszokható: annyira sok fa / bokor / asztal / doboz / konzerv / akármi vesz minket körül, hogy a fontos dolgokat nehéz megkülönböztetni a szeméttől. Én például gránátot az istennek nem találtam - mondjuk legalább nem kellett kilépnem, hogy megnézzem, melyik gomb aktiválja a gránáthajítást...
Félre ne értsen senki, a "grafika" szó összegezte fogalmak ilyen szintű kidolgozása ritka, csak épp hiányolom belőle azt az erős hangulatot, ami mondjuk a Bioshock falait és berendezési tárgyait körüllengte. A környezet használhatóságával és rombolhatóságával nincs baj: a féktelen lövöldözés közben bizony fák dőlnek ki és benzines hordók robbannak fel (mondjuk ezt a "szanaszét hagyott, de a megfelelő pillanatban felrobbantható hordók"-fétist igazán kinőhetné a játékvilág....), egy rossz manőver a terepjáróval, és kivisszük a ház oldalát - sőt, a speciális testpáncélnak, a Nanosuitnak köszönhetően akár autó nélkül is nekiállhatunk tetriszezni picit a hullámpalákkal. Amúgy a speciális páncélruci az egyik olyan felszerelési tárgy, amire a készítők a sikert alapozzák - és a demó alapján komolyan nem értem, hogy miért tűnt ez nekik akkora ötletnek. Van egy ruha, amiben nem fog minket a golyó, gyorsan futhatunk, bazi erősek lehetünk, vagy láthatatlanná válhatunk - és ennyi? Naná, hogy nem ennyi - pluszban ugyanis marha dögösen fest, és ennyi...
Na mindegy, gondoltam, akkor lássuk a módosítható fegyvereket. Ez egy demó, tudom, szóval a következő gondolatmenet csak akkor tartható, ha a végleges játékban is így marad. Az addig oké, hogy a kezünk ugyébe akadó fegyverre szerelhetünk mindent, amit csak elbír - de honnan a frászból van nekünk például az észak-koreai AK-2020-ra való holografikus irányzékunk? Vagy van nálunk egy alapból, és azt szereljük át? Oké, de akkor miért tudom a saját puskámra is, meg a találtra is felrakni? Meg most komolyan, az a nagy alakíthatóság, hogy jóformán a késre is csavarhatok lézercélzót meg hangtompítót? Ennél azért egy átlagos fanatikus is ínyencebb.
Amúgy én élveztem a játékot, mert hiába a szuperpáncél, nem szambázhatunk be ezernyi ellenség közé büntetlenül, és nem vagyunk teljesen golyóállók sem. A ránk vadászó katonák okosak, sőt, hatékonyak, jól jön, hogy hatalmunkban áll szaladni és ugrani, mint a nyúl (persze csak ha épp jó üzemmódban hagytuk a páncélt, különben csúfos vérzés és bélvisszatömögetés a vége).
Ettől függetlenül tuti nem könyörgök majd Bate-nek, hogy tesztelhessem. Szép FPS, jó FPS, de korántsem olyan korszakalkotó (legalábbis a demo alapján), mint azt a marketing sugallja.
Pont valami ilyesmit vártam.
A Crysis demóban egyelőre ekkora csúsztatás nincs, ellenben van minden, amit ígértek: korszakalkotó grafika, interaktív környezet, és a játékmenetet döntően befolyásoló felszerelés (lásd nanosuit és módosítható fegyverek).
A látvány tényleg lenyűgöző, még a pillanatnyi jelent tükröző DirectX9-es környezetben is, állítólag a jövőt jelentő DirectX10 még ennél is szebb. A képernyő szinte nyüzsög, minden él, minden mozog vagy csillog, az ember alkotta építmények és a berendezések kidolgozottak, de sajnos ez nehezen megszokható: annyira sok fa / bokor / asztal / doboz / konzerv / akármi vesz minket körül, hogy a fontos dolgokat nehéz megkülönböztetni a szeméttől. Én például gránátot az istennek nem találtam - mondjuk legalább nem kellett kilépnem, hogy megnézzem, melyik gomb aktiválja a gránáthajítást...
Félre ne értsen senki, a "grafika" szó összegezte fogalmak ilyen szintű kidolgozása ritka, csak épp hiányolom belőle azt az erős hangulatot, ami mondjuk a Bioshock falait és berendezési tárgyait körüllengte. A környezet használhatóságával és rombolhatóságával nincs baj: a féktelen lövöldözés közben bizony fák dőlnek ki és benzines hordók robbannak fel (mondjuk ezt a "szanaszét hagyott, de a megfelelő pillanatban felrobbantható hordók"-fétist igazán kinőhetné a játékvilág....), egy rossz manőver a terepjáróval, és kivisszük a ház oldalát - sőt, a speciális testpáncélnak, a Nanosuitnak köszönhetően akár autó nélkül is nekiállhatunk tetriszezni picit a hullámpalákkal. Amúgy a speciális páncélruci az egyik olyan felszerelési tárgy, amire a készítők a sikert alapozzák - és a demó alapján komolyan nem értem, hogy miért tűnt ez nekik akkora ötletnek. Van egy ruha, amiben nem fog minket a golyó, gyorsan futhatunk, bazi erősek lehetünk, vagy láthatatlanná válhatunk - és ennyi? Naná, hogy nem ennyi - pluszban ugyanis marha dögösen fest, és ennyi...
Na mindegy, gondoltam, akkor lássuk a módosítható fegyvereket. Ez egy demó, tudom, szóval a következő gondolatmenet csak akkor tartható, ha a végleges játékban is így marad. Az addig oké, hogy a kezünk ugyébe akadó fegyverre szerelhetünk mindent, amit csak elbír - de honnan a frászból van nekünk például az észak-koreai AK-2020-ra való holografikus irányzékunk? Vagy van nálunk egy alapból, és azt szereljük át? Oké, de akkor miért tudom a saját puskámra is, meg a találtra is felrakni? Meg most komolyan, az a nagy alakíthatóság, hogy jóformán a késre is csavarhatok lézercélzót meg hangtompítót? Ennél azért egy átlagos fanatikus is ínyencebb.
Amúgy én élveztem a játékot, mert hiába a szuperpáncél, nem szambázhatunk be ezernyi ellenség közé büntetlenül, és nem vagyunk teljesen golyóállók sem. A ránk vadászó katonák okosak, sőt, hatékonyak, jól jön, hogy hatalmunkban áll szaladni és ugrani, mint a nyúl (persze csak ha épp jó üzemmódban hagytuk a páncélt, különben csúfos vérzés és bélvisszatömögetés a vége).
Ettől függetlenül tuti nem könyörgök majd Bate-nek, hogy tesztelhessem. Szép FPS, jó FPS, de korántsem olyan korszakalkotó (legalábbis a demo alapján), mint azt a marketing sugallja.
Pont valami ilyesmit vártam.
Címkék: ajánló játék
X
2007.10.28. 07:01 | Miguel | Szólj hozzá!
Van xboxom. Remélem, hogy betörők nem olvassák a blogomat,
bár Bernie Rhodenbarr jöhet
de jelen állás szerint két PC, egy notebook, egy PS2, egy Wii és egy Xbox boldog tulajdonosa vagyok. Bog szerint tisztára olyan, mint a Cribs az MTV-n, az egész lakás egy nagy játékterem.
Na, valami ilyesmiért akartam felnőtt lenni - hogy tök nyugodtan lehessek gyerek.
bár Bernie Rhodenbarr jöhet
de jelen állás szerint két PC, egy notebook, egy PS2, egy Wii és egy Xbox boldog tulajdonosa vagyok. Bog szerint tisztára olyan, mint a Cribs az MTV-n, az egész lakás egy nagy játékterem.
Na, valami ilyesmiért akartam felnőtt lenni - hogy tök nyugodtan lehessek gyerek.
